Eltűnnek a macskák Novajon, két tucat állattal él egy házaspár

Olvasónk számolt be arról, hogy a faluban fél tucat macska eltűnt, s az egyik közösségi médiás helyi csoportban is több cicát kerestek a helyiek. Úgy tűnt, arra gyanakszanak, hogy egy család szedi össze az utcán sétáló házi kedvenceket, így egy hétköznap nyomukba eredtünk. Elsőként a polgármestert kérdeztük. Demkó Gábor elmondta, nála is többen panaszkodtak a titokzatosan eltűnt macskák miatt. 

– Fél éve költözött egy sok cicás, macskaszerető pár a településre, ők több cicát etetnek, nem mindig erre alkalmas helyen. A helyiek pedig úgy gondolják, macskáik nem kóborolhattak el, hiszen sosem tapasztaltak ilyesmit, és tetemeket sem találtak, így arra gondoltak, hogy talán tévedésből szedhették össze, talán puszta jóindulatból, a kóbornak hitt állatokat. Novajon egyébként tudomásom szerint mindenki gondoskodik a háziállatáról, kóbor példányok nincsenek. Sajnos az átutazók néha itt szabadulnak meg megunt kutyáiktól, de ezen kívül nem igazán jellemző a probléma – taglalta a polgármester. 

A helyi Harangi Béla és neje cirmosaikat, Tigrist és Vörös, a Rambót hiányolják. Előbbi három hete nem jött haza, utóbbi már két hónapja eltűnt.– Sokat kerestük őket, feltettük a képüket a helyi Facebook-csoportba is, akkor derült ki, hogy több család is keresi a macskáját mostanában. A szomszéd két szürke macskája is köddé vált. A mieink többnyire az udvaron voltak, de azért előfordult, hogy nekiindultak. Egyébként a sokmacskás pár férfitagját néhányszor láttuk errefelé az utcában. Mi nem vádaskodni akarunk, mert aki állatot befogad, biztos jóindulatból teszi, de vissza akarjuk kapni őket. Nekünk a macska családtag – fogalmazott. 

Egy novaji nő, akivel az utcán találkoztunk, azt mondta, ő nem tudja pontosan, mi zajlik, de neki úgy tűnik, hogy nemcsak a macskatartás körüli, de politikai nézetkülönbség is volt a család és a polgármester között. Hozzátette, tavasszal az egész faluban járkálnak a macskák, hiszen ivarzási időszak van. Elmondta, úgy látta a pár állatai nem járnak ki a házból, hálóval szereltek az ablakok, de többen azt beszélik, hogy talán két tucat is lehet ott, nem túl rendezett körülmények között. Még látogatásunk előtt kapunk néhány fotót eltűnt házi kedvencekről.

Aki állatot befogad, biztos jóindulatból teszi

Felkerestük a nőt és férjét, akik készséggel beengedtek az otthonukba. A kapuban a hízelkedő kutyák, a kicsi házban pedig valóban számos – nagyjából két tucat – macska fogadott minket. Ha a cicák elbújtak volna az idegenek elől, akkor is tudtuk, láttuk volna, hogy nagyon sokan laknak itt. Némelyikük az ablakpárkányon, legtöbbjük valamelyik heverőn üldögélt, egyik sem volt kövér. A nő elmondta, utcán élő állatokat is etet, és kiscicát is hazahozott az elmúlt hónapokban, így rengeteg pénzbe kerül az állatok ellátása. 

– Ebbe néha egy közeli menhely is besegít. A macskáim többsége velünk költözött ide Ostorosról, az állatorvosunk, a menhely dolgozói ismerik őket, nem loptam el senki macskáját. Úgy gondolom, fontos lenne ivartalanítani az állatokat falun is, hiszen a felesleges szaporulat kóborállományhoz vezet. Én gondolkozom a chipelésen is, hogy ne mondhassák, mások macskáját loptam el – magyarázta a nő, aki kérte, hogy nevét ne írjuk le. Összehasonlítottam a képeket a macskákkal, de egyik vékonyka jószágban sem ismertem fel a novajiak eltűnt kedvenceit. Egyikük hasonlított ugyan, de az asszony elmondta, az a macska évek óta velük él, elmesélte a történetét. Beleegyezett abba is, hogy aki nem hisz neki, vagy a magáéhoz hasonló macskát vél látni, azt beengedi a házába szétnézni. Hozzátette, csak előzetes megbeszélés alapján, mert kisfia autista, és ha ott tartózkodik, nem örülne az idegen látogatóknak. Lopott macskát tehát nem találtunk, nehéz sorsot viszont annál többet láttunk. A ház jó részében sötét volt, azokban a helyiségekben, ahol jártunk, nem láttunk alomtálcákat, a padló sok helyen ragadt valamitől.