A város közösségéért dolgozik a gyöngyösi nyugállományú alezredes

Kisgyerekkorában biztos volt abban, hogy nem akar katona lenni. Szülőhelye, Balmazújváros az egykori hortobágyi szovjet bombatér tőszomszédságában található, három-négy éves korában a házuktól alig pár száz méterre robbant fel egy repülőről ledobott bomba. 

– Kinn játszottam a szabadban, és egy közelben lehullott bombaszilánkot felkaptam, de megégette a kezemet – emlékezett vissza Mihalik József. – Sírva mondtam az édesanyámnak, hogy én bizony soha nem leszek katona. Sok évvel később, a gimnáziumban a fiú osztálytársaimmal aztán mind úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk a katonai főiskolára. Hamisítatlan diákos megfontolásból úgy gondoltuk, addig sem kell az iskolapadban ülni, amíg felvételizünk. Végül már csak egyedül én vizsgáztam, és fel is vettek. A főiskola elvégzése után az ország másik végébe, a Zala megyei Lentibe helyeztek. Akkor már nős voltam, a feleségem Borsod megyei, mégis évekig tartott, mire közelebb vezényeltek.

Abasáron, majd Verpeléten szolgáltam, végül Gyöngyös következett állomáshelyként. Megszerettem itt élni, már nem is vágytam elmenni másik helyőrségbe, 1996. szeptember elsején innen helyeztek nyugállományba. 

Elmondta, hogy a hadseregtől huszonöt év után már nem is tudott volna elszakadni, az 1995-ben alakult Mátra Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület elnöke lett. Akkor még elsősorban az addig megszokott katonai hagyományápolás és szabadidős tevékenység szervezése volt az egyesület profilja nyugdíjba vonult, leszerelt katonák számára. 

– A rendszerváltozás után folyamatos volt a haderőcsökkentés. A gyöngyösi helyőrség tiszti klubja 1997. január elsején szűnt meg költségvetési szervként működni. Az egyesületünk azonnal lépett, még az év június elsején átvettük a honvédségtől az üzemeltetést. Erre az időre már a fűtőrendszer is alkalmatlanná vált a használatra, és a személyzet is csak papíron volt meg. Sosem felejtem el, mekkora segítséget kaptunk a városi vállalkozóktól. Működőképessé vált a fűtés, kifestették valamennyi helyiségünket, és elindult az élet. Hamar megteltünk a legkülönbözőbb tevékenységet folytató szervezetekkel, a művelődési központtal vetélkedtünk e tekintetben – elevenítette fel. 

– Időközben a közművelődési törvény lehetőséget adott az önkormányzattal való közművelődési megállapodás megkötésére. Később, 2003-tól civil házként működtünk, és hamar népszerűek lettünk, mert az önkormányzati támogatás révén a civil szervezetek jutányos áron találtak helyet a tevékenységükhöz.

Büszkén mondhatom, hogy a Mátra Honvéd Kaszinó régóta széleskörűen elismert. Bizonyítja ezt az is, hogy minden eddigi gyöngyösi önkormányzat támogatását élveztük. Civil házként nyitottak vagyunk mindenki előtt.

A közösségért tesszük a dolgunkat, hogy őrizzük a hajdani, a Gyöngyösön 1836 és 1943 között működött kaszinó szellemi örökségét: színteret adjunk a város társasági életének – összegezte. 

Gyöngyös friss díszpolgárának a postagalambok tartása és versenyeztetése a hobbija, bár mosolyogva hozzátette, ezt a neje nem annyira díjazza. 

– Mindig igyekeztem nagyon aktívan részt venni ebben a szép sportágban. Évekig voltam kerületi, valamint egyesületi versenybizottsági elnök. A legnagyobb sikeremet tavaly értem el, az egyik galambom eredményeinek köszönhetően teljesült számomra minden galambászok álma: idén augusztusban a Nagyváradon megrendezendő postagalamb-olimpián a rövidtávú kategóriában többek között én képviselhetem Magyarországot.  

Névjegy: Mihalik József

Született: Balmazújváros, 1952. 
Tanulmányok: érettségi, Balmazújváros, 1971, Kossuth Katonai Főiskola, Szentendre, 1975, Államigazgatási Főiskola szociálpolitikai szakigazgatási szervező, Budapest, 1992. 
Munkahelyek: Magyar Néphadsereg, Magyar Honvédség. 
Hobbi: galambászat. 
Család: Nős, felesége nyugdíjas pedagógus. Két fiú édesapja, az idősebb hadbíró, a fiatalabb mezőgazdasági mérnök. 
Kitüntetések: Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz és ezüst fokozatai, a Honvédelemért kitüntető cím bronz és ezüst fokozatai, Gyöngyös Város Kultúrájáért kitüntetés 2007, Pro Civitate díj 2022.