Már nyert a Virágos Egerért pályázaton a felsővárosi Mesekert kertésze

Múltkori cikkünk hatására végül jelentkezett a Mesekert – mint kiderült, nem is annyira ismeretlen – gazdája. Szedmák Judit már nyert három éve a Virágos Egerért versenyen is, és aki egy személyben kertésze, gondnoka, jótündére a Mesekertnek. Vele beszélgettünk a kerti padon, madárcsicsergés közepette.

- Mi adta az ötletet a kiskerthez?
- Amikor ideköltöztünk 7 évvel ezelőtt, akkor vettünk a kertbe egy-két virágot, elkezdtük öntözni együtt a kisfiammal. Innen jött az ötlet, tőle. Meg én is szerettem volna feldobni egy kicsit a környezetünket. Itt látjuk ezt a szép kertet, ahogy jövünk haza, azért az embernek csak másabb lesz tőle a kedve. Már a reggelünk jobban indul, ahogy itt vannak a virágok, színes, szép. Mindig nézzük, hogy mi virágzik, mit kell locsolni. Ez délutáni program lett a kisfiammal.

- Akkor, gondolom, lelkesen segít benne.
- Igen, igen, szokott ő is segíteni, sőt, most már nagy örömömre szolgál, hogy itt a lakótelepen egyre több a kisgyerek, és mindennap van segítségem. Ha nem is a kisfiam, akkor valaki más. Nagyon szeretnek a gyerekek benne járkálni, nézegetik a virágokat. Sok gyerek van, tudnak segíteni, és engedem is nekik, leljék örömüket benne.

- A szomszédok örültek annak, hogy ilyen szép, színes környezet lett itt körülöttük?
- Igen, úgy gondolom, örülnek neki. Többnyire én és időnként egy másik szomszéd gondozzuk a kertet, most már lett segítőm, ahogy egyre nagyobb területet veszünk el ebből a részből, ketten csinálgatjuk. Először a férjemmel kezdtem, ő a szponzorom, minden virágot többnyire nőnapra, anyák napjára ide kapok, ide kérek, mert azt együtt tudjuk itt gondozni. Nagyon sokat vagyunk lent, délután 5 órától este 9-ig, 10-ig is, ha nyári szünet van.

- Akkor ez egy egész napos program is lehet.
- Igen, akár egész napos is, Van, amikor mindennap le tudunk jönni, van, amikor másnaponta. Az egész nyár úgy telik, hogy minden nap locsolom a virágokat, ha más nem, csak egy locsolásig lejövünk.

- Honnan szerezte a díszeket a kisnyuszit, a flamingót, meg a többit?
- Ahogy említettem, a legfőbb szponzorom a férjem. Pont ide látni a nappalink ablakából, és megbeszéltünk, hogy mi ezt itt rendben tartjuk. Minden ötletemet támogatja. Mindenféle boltból szereztük, nem csak Egerből, hanem ha utazás közben meglátok valamit, amit ide el tudok képzelni, akkor azt megvesszük.

- Milyen volt, amikor elkezdte? Gondolom, elég elvadult terület lehetett.
- Akik már régebben itt laknak, ápolták a kertet, de nem volt benne sok minden, inkább csak rendben tartották. Volt benne akkor is rózsa, meg gyöngyvirág, csak úgy éreztem, kell ebbe még egy kis erőt, időt, ötletet tenni, hogy igazán jól nézzen ki.

- Amikor nem a kertet ápolja, mivel foglalkozik? Mit csinál „civilben”?
- Irodában dolgozom, titkárnő vagyok. A kertészkedés az, ami feltölt a nap végén. Itt jól ki tudok kapcsolódni a napi problémákból. Úgy gondoltam, hogy amikor délután hazajön az ember, akkor jólesik egy kicsit kikapcsolódni. Engem a virágok, a kapálás, a locsolás, az ültetés kapcsol ki, nekem ez jót tesz.

- Mindig panelban lakott, vagy kertes házban is?
- Volt, hogy kertes házban is laktunk, igen, de miután én Hatvanból ideköltöztem Egerbe, itt már most panelban lakunk, és szeretünk is itt lakni. Ez egy nagyon jó kis környék. 

- Van valami kedvenc története?
- Tulajdonképpen mindennap van kedvenc történetem, amikor a gyerekeket látom benne tenni-venni. Nagy örömmel tölt el az is, hogy óvodás csoportok látogatják a kertet, innen a környező óvodákból. Valamint büszkeséggel is számolok be arról, hogy van 5 mókusom a kertben. Jönnek-mennek, reggel 6 órakor szoktak itt ugrálni a két fenyőn, van nekik egy tálka kitéve, ott isznak, valamint van szétszórva nekik a földön dióféle, magvak, és akkor a galamb, a mókus szokott itt enni. Volt már példa rókára is, de őt nem is szívesen láttuk, de szerintem ő csak átutazó volt itt az udvarban. A mókuskáknak, meg a sok madárkának nagyon örülünk. Nekem is van papagájom, több, mint négy – mutat nevetve a gallyakra erősített madárdíszekre. - A kismókusokat szívesen látjuk, nagyon örülnek nekik a gyerekek is. Kezdenek megszelídülni, elég közel jönnek, megbíznak most már bennünk, látják, hogy nem bántjuk őket.

- Volt olyan dolog, ami bosszantotta, vagy rosszul esett?
- Van egy-két érdekes eset, vagy egy-két érdekes ember, de ez mindenhol előfordul. Vannak felnőttek, akik átsétálnak a kerten, ennek nem örülök, mert kitapossák a virágokat, jeleztem is nekik, de nem tudtunk megegyezni. Ritkán előfordul, hogy eltűnik valami, de szerencsére ez tényleg nem gyakori, mert sok ablak néz a kertre és mindig van, aki észrevegye az ilyesmit. Rengeteg energiám, időm és pénzem van a kertben, úgyhogy az ilyen eset különösen fájdalmas, nem is annyira anyagi, inkább érzelmi értéke miatt.

- A saját pénze van benne, nem összedobták a környékbeliek?
- Ezt egyedül csinálom itt a házból, anyagilag, azt mondhatom, semmilyen segítségem nincsen, a férjemen kívül természetesen.

- Mégis mindig van valami újdonság. A papagáj is ott a kis kalitkában, vagy a hintázó bohóc…
- Igen, az is tegnapi, valamint lett egy másik papagájunk, rászállt a locsolókannára, meg a kis kút tetejére is.

- Az a kis kút különösen hangulatos.
-Ez is anyák napi ötlet volt, ez a kis kút.

- Milyen növényei vannak?
- Itt mentát látunk, ebből szoktunk csipegetni nyáron a limonádéba. Egynyári virágok is vannak, van rózsa, ott gyöngyvirág, azt már vissza kellett vágni, mert nagyon rendezetlennek tűnt, a hagymája a földben marad, ha elvirágzik, le lehet vágni. Nagyon sok szúnyog megtelepedik benne, ha a gyerekekkel belejövünk, agyoncsípkednek, ha nem vágom le. Három éve nyertem a Virágos Egerért versenyen vele, utána sajnos nem indították, de most nagy örömmel láttam, hogy ismét lehet jelentkezni.

- Azon kívül, hogy anyák napjára, nőnapra kapja a virágokat, honnan van ennyi, hiszen az nem lenne elég fele ekkora kertbe sem.
- Sajnos azt tapasztalom, hogy Egerben már nincs virágosztás. Nem iszom, nem cigarettázom, ide költöm azt a pénzt, amit más máshova. Volt már rá példa, hogy jöttem hazafelé, és a kútra volt felakasztva egy szatyor, azóta sem tudom, kitől, de ezúttal megköszönöm neki. Nagyon sok virág elférne még ide, és nagyon sok tervem van. Ide a pad elé szeretnék egy másik sziklakertet, hogy ne csak a járdáról legyen látványos, hanem itt a pad előtt is. Abból gazdálkodunk, amit veszünk. De örülök neki, hogy nagyon sok embernek nagyon tetszik.

- Mindig van itt valami látnivaló, nem is csoda, hogy visszajárnak az emberek.
- Télen azért nem annyira, téliesítve van, beszedem a sérülékenyebb dolgokat, de ami kint marad, az is megkopik, újra kell festeni azt a régi biciklit is, ami a nagymamám padlásáról való, azt egyébként lebetonoztuk, hogy stabilan álljon, rá ne boruljon valakire, de a létra is megkopott a télen.

- Gondolom, nem csak kertészkedni jönnek ide...
- Hétvégén kijövünk ide sokszor, itt isszuk meg a reggeli kávénkat, és már jól indul a reggel ezzel a madárcsicsergéssel a virágok között, a friss levegőn.

- Köszönöm a beszélgetést!