A balatoni Kormosok történetét idézték fel

Balaton A községbeli Kormos család eredetéről tartott előadást nemrégiben Molnár Vilmos segédlevéltáros, történész Balatonban. A helységben az egyik legrégebbi család a Kormos família, sokan viselik ezt a helyben gyakori vezetéknevet, és elvitték már az ország más tájaira is. A szolnoki történész elmondta, egy barátja kérésére kezdett családfakutatásba, akinek egyik nagymamája Kormos nevű volt, és Jászkarajenőn élt. Mint kiderült, a Kormosok az 1700-as években kerültek Balatonból a Jászságba. 

A kisnemesi családot először 1437-ben említették oklevélen

A történet persze jóval korábbra nyúlt vissza. A kisnemesi családot először 1437-ben említették oklevélen, akkor tagjai még a mai Temeskenéz mellett, Kenézrekeszén éltek a birtokaikon. 

Az oligarchák túlkapásai folytán elveszítették földjeiket, Hevesben először 1489-ben bukkantak föl Kormos Fülöp révén Kisfüzesen. A kisfüzesi birtokot aztán az egri augusztinus barátoknak adták 1506-ban. A család borsodi ága is létrejött, 1521-ben Kormos Tamás, a diósgyőri vár alvárnagya kapott címerlevelet II. Lajos királytól. Az egri vár 1552-es ostroma idején a török kirabolta és elpusztította Balatont és Kisfüzest is. A balatoni Kormosok ősei 1575-ben zálogba vettek több bükkszentmártoni rétet, de a 15 éves háború és Eger 1596-os elfoglalása ismét megsemmisítette a környéket. Az ország több pontján is megjelentek 1552 és 1610 között a nemes Kormosok, hogy a balatoniak ősei hol éltek, azt még kutatni kell a történész szerint. Annyi biztos, hogy Heves megyében Gyandán – ez lehetett az akkor a megyéhez tartozó Tiszagyenda, vagy egy Atkár és Adács közti, elpusztult település – is éltek Kormosok, akik a Szamos és a Tisza környékére költöztek, és onnan kerültek aztán az 1800-as években Törökszentmiklósra. Ez a család azonban református. 

Balatonban 1637-ben négy Kormos családfőt is összeírtak, nem sokkal később szintén régi balatoni családokat, Bótákat és Fodorokat, illetve Kovácsot is. Az okleveleit elvesztő család 1666-ban kapott felszabadítólevelet háromszáz tallérért, illetve a balatoni földeket egy nagybirtokostól, Bánfalussy Barius Pétertől, egy évvel később a váci püspöktől pedig nemesi armálist. 

Molnár Vilmos Bánfalussyról egy szomorú történetet is megosztott. A Szendrő várában élő nagybirtokos ugyanis a család utolsó férfi tagja volt, 1669-ben, mindössze 17 évesen hunyt el. Halálát – megfulladt – a helyiek egy szép özvegyasszony boszorkányságának számlájára írták, pert indítottak ellene, parázna életvitellel is vádolták. A nők a halálát akarták, ám a szendrői férfi bírák csak kitiltották a városból. 
De vissza a Kormosokhoz: 1698-ban kaptak címert, amelyen egy török feje is szerepel. A hagyomány szerint Kormos János, a szarvaskői vár parancsnoka a fosztogató törököt rokonaival megtámadta, és a béget párbajban megölte. A fejét Bécsbe vitte a királynak, hazafelé viszont ugyanott a török leste meg és vágta le, később egyik fiát ki is végezte, így a címert a többi gyerek kapta meg. 

A Thököly-féle szabadságharc idején senki nem volt biztonságban az országban, a Kormosok jó része is elveszett, egy tért haza Balatonba, de ő pár év múlva Jászalsószentgyörgyre költözött. A Rákóczi-szabadságharcban viszont Rákóczi oldalán harcolt, így az ő szemerei (Abaúj vármegye) birtokain is bujkált. Míg a Jászság Német Lovagrendnek történt bérbeadása előtt sok jószága volt, 1713-ban már alig számolt be valamiről az akkori adózási összeírásban. 

Családi iratok is előkerültek - A Jászságba utoljára 1748-ban költöztek át Kormosok Balatonból. Molnár Vilmos kutatásai szerint a balatoni kisnemesek állattartással foglalkoztak, jószágaik mennyisége elegendő lehetett a szarvaskői vár török őrségének ellátására. A történész az előadáson több, a családra vonatkozó iratot is bemutatott, ezekből is lehet következtetni a korábbi, elveszett oklevelekre. Volt, amelyik egy padláson, ládából került elő 1977-ben Ököritófülpösön. Molnár Vilmos szerint, bár a balatoniak, ha meghallják, hogy valaki Kormos nevű, sokszor arra gondolnak, hogy balatoni származású lehet, ennek azonban ritkán van alapja. Van egy miskolci eredetű család, amely Budapestre, majd Szolnokra származott. Vannak a már említett, szatmári-beregi Kormosok, és sok Krausz vezetéknevű zsidó család is a Kormos nevet vette föl.