Felavatták Kacsát, a gőzmozdonyt Bélapátfalván

Értéknapokat tartottak pénteken és szombaton Bélapátfalván. Ezek egyik eseménye volt szombaton délután az egykor a cementgyárban szolgált Kacsa nevű gőzmozdony fölavatása. A város az elmúlt években a Zöld Város programban alakított ki közparkokat, a Cementgyári vasúti megállóban pedig még 2019-ben elhelyezték a mozdonyt is, amelyet vasútbarátok fölújítottak.

Az ünnepségre a felsőtárkányi fúvósok vezették át a résztvevőket a Gesztenyés Kiállítóházból. A mozdonynál Ferencz Péter polgármester mondott ünnepi beszédet, röviden ismertette a lokomotív történetét, amelyet bővebb formában Bársony Béla helytörténész jegyzett le.

A kis méretű gőzöst 1895-ben gyártotta a MÁV Gépgyár, majd Horvátországban, Szombathely környékén és Kisújszállás vidékén szolgált. 1945-ben került Borsod megyébe, ahol megfordult Barcikán és Miskolcon is. 1959-ben fölújították, s hivatalosan 1958-ban került a bélapátfalvi régi cementgyárhoz tolatómozdonyként, de már előtte is itt szolgált. 1979-ben selejtezték le, a bélapátfalvi nagyállomáson tárolták, ahol a környékbeli gyerekek játszótere lett, ami természetesen tilos volt. Az 1980-as években éppen ezért elvitték a cementgyárba és az irodaház előtt állították ki, a vasúti üzem dolgozói fel is újították. Bélapátfalváról 2000/2001-környékén tűnt el (mint kiderült, a MÁV MTM vásárolta meg), a 2010-ben alakult Városvédő Egyesület tagjai még abban az évben Miskolcon találták meg és a Bélkő Nkft. visszavásárolta. Visszahozták, a Vitó Kft. telephelyén tárolták, míg 2019-ben a jelenlegi helyére hozták az 1911. óta 377.265 pályaszámot viselő gőzmozdonyt. Több bélapátfalvi és bekölcei lakos, valamint budapesti és más városbeli vasútbarát önkéntes munkával csinosította, mondta Ferencz Péter. A mozdonyt azért itt állították ki, mert ez volt a kisállomás, itt volt egykori szolgálati helye, a cementgyár, ez volt a méltó helyszín.

A hivatalos ceremónia után volt, aki elmesélte, az állomás környéki gyerekek hogyan játszottak annak idején a vasútnál, ami veszélyes üzem volt, de ismerték a menetrendet, s akkor még nagyobb forgalom volt, az egyik pályán a tehervonatok közlekedtek, a másikon a személyvonatok a városban. Ferencz Péter polgármester fölidőzte, régi kocsikat, mozdonyokat csonkavágányra állították, ami nagyszerű játszótér volt, egyben nagyon veszélyes is, üldözték is őket a vasutasok, de tiszteletben tartották a felnőtteket, igaz, próbálták a határokat feszegetni. Késő estig besátoroztak a mozdonyba, ami rossz állapotban került oda, de vigyáztak rá, s megszólították azokat, akik próbáltak valamit machinálni vele, lopni róla valamit pedig nem jutott senkinek eszébe. Mindig katonásat játszottak 8-10 évesen, a Bors Máté filmek, A négy páncélos és a kutya alapján követték a csatákat. A mozdony jó helyen volt, alatta volt a patakmeder, így tökéletesen lejátszották a rohamokat.

Bársony Béla is megosztott plusz információkat a lokomotívról, ami később derült ki. A MÁV tulajdonában volt 1964-ben, amikor Bélapátfalván megkezdte a szolgálatát a cementgyárban, s csak négy év múlva történt meg az adás-vétel a gyár és az állami vasúttársaság között. Az előző szolgálati helye pedig a Szerencsi Cukorgyár volt, ahol ugyancsak tolatómozdonyként üzemelt, onnan Molnár Gyula mozdonyvezető hozta el Bélapátfalvára, ő később részt vett a felújításában.