Aranymorzsák az egri Gárdonyi házban, az író életét és műveit mutatták be

Utolsó alkalommal rendezték meg ebben az évben a programsorozatot, ami Gárdonyi életét mutatja be irodalmi beszélgetéseken és tárlatvezetéseken keresztül. Az esemény az Aranymorzsák nevet kapta, amin az író műhelytitkairól, ihletének forrásairól, munkamódszereiről, és a művei sikerének titkáról tudhattak meg többet a résztvevők. Közös kvízjátékot is tartottak a témához kapcsolódóan, így a jó hangulat is garantált volt.

– A lényege ennek a sorozatnak az volt, hogy a Gárdonyi ház tőszomszédságában leüljünk, és beszélgessünk a Gárdonyi életműről, magáról az íróról, a művei üzenetéről, és leginkább arról, hogy a mai embereknek mit tud üzenni – mondta Szalainé Király Júlia, irodalomtörténész, muzeológus. 

Elmondta, örömére szolgál, hogy a jelenlévőknek sok új információt tudott megosztani az íróról. Olyanokat is, amiket eddig nem tudhatott a nagyközönség, mert ezekre az elmúlt évek kutatásai során bukkantunk rá. 

– Azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan szeretik Gárdonyi Gézát. Rengetegen látogattak el hozzánk, és egyre többen voltak olyanok, akik visszatérő vendégeink lettek. Nemcsak egriek, más városokból is érkeztek hozzánk, például Veszprémből és Miskolcról is – hangsúlyozta az irodalomtörténész. Az ottlévők között volt egy hölgy, akinek személyes kötődése is van az egyik Gárdonyi műhoz. Tőle megtudtuk, hogy a lánya, Nagy Patrícia 2013-ban fordította le olasz nyelvre az Egri Csillagokat.

Továbbá Szalainé Király Júlia kifejtette, hogy a legfontosabb céljuk az volt, hogy az életművet, Gárdonyi üzenetét tudatosítsák, terjesszék, illetve magát az olvasást népszerűsítsék. Emellett persze a jókedv is fontos volt, egyes alkalmakon még arra is volt lehetőségük, hogy a kézírást gyakorolják, felfrissítsék. Ezt a vendégeik javaslatára csinálták, írtak ki idézeteket a művekből, amiket utána közösen felolvastak. – Nagyon jó élmény volt ezen keresztül is az író közelébe kerülni – hangsúlyozta.

Az irodalomtörténész által az író egri életéről is számos részletet megtudhattunk. Elmondta, Gárdonyit egy színes egyéniségnek képzeli el, és a műveit is ez alapján csoportosítaná. Az író legszínesebb világa a novellák és a kisregények, neki a kék szín jut róla eszébe. Narancssárgának képzeli a versmondó Gárdonyit, aki nagyon szerette a gyerekeket. Gyakran a kicsik hazáig kísérték őt, miközben meséket mondott nekik. Érdekességként az író naplójából kiderült az is, hogy pontosan száz évvel ezelőtt ugyanilyen állapotok voltak Egerben és környékén, mint most. Írásában úgy fogalmazott, hogy meggyulladt a világ, a kutak kiszáradtak, a források elapadtak.

– Az irodalom mindig nagyon jól összekovácsolja az embereket. Rájöttünk, hogy ez nem csak egy fotelben olvasandó könyvről szól, hanem közösségépítő szerepe is van – emelte ki az irodalomtörténész.