Az élet és a halál összetartozik, a mindenszenteki időszak is rávilágít erre a plébános szerint

Mindenszentek ünnepével kezdődik az év talán legborongósabb, legkevésbé kedvelt hónapja, a november. Dr. Lengyel Gyula erdőtelki római katolikus plébános arról beszélt portálunknak, szimbolikus, hogy az anyaszentegyház ezt a hónapot azon örömhír közvetítésével kezdi: az élet legyőzi a halált. 

– A mindenszentek eredetéről már a IV. századból vannak írásos emlékek, Szent Efrém szír diakónus például egy gyönyörű énekben a világ összes vértanúját ünnepli. IV. Bonifác pápa a VIII. század elején fölszentelte Rómában az összes szentek templomát a boldogságos Szűz Mária, a vértanúk, a hit hirdetői, az egyházatyák és minden értékes és igaz lélek tiszteletére. Különösen az utóbbi kettőt emelném ki, mindenszentekkor ünnepeljük azokat az őseinket –  szülőket, nagy- és dédszülők, adott esetben gyermeket, testvért –, akik a mennyben vannak. Akik úgy éltek a földi életükben, hogy kiérdemelték az üdvösséget, köznapi nyelven a mennyországot. November elsejére IX. Gergely pápa helyezte át  a mindenszenteket pünkösd második napjáról, éppen az időjárási szimbólumok miatt – magyarázta dr. Lengyel Gyula.

A halottak napja történelmi gyökere a X. századra nyúlik vissza. A franciaországi Cluny-i bencés apátságban minden év vége felé felírták azon jótevők nevét, akik abban az évben elhunytak. 

– Ahogy teltek-múltak az évek, már egy misében lehetetlen volt felsorolni mindnyájukat. Ekkor úgy döntöttek, hogy az összes elhunyt jótevőt, halottat fogják november másodikán ünnepelni. A világ végéig három állapot van, ahová az emberi lélek megérkezhet: az üdvösség, azaz a mennyország, továbbá a tisztítóhely, amely egy köztes állapot, a harmadik pedig a kárhozat, köznapi nyelven a pokol - magyarázta a plébános. 

- A halálunk pillanata az úgynevezett különítélet, amikor az Isten mindegyikünket egyenként ítél meg. A világvégi végítélet során majd az összes akkor lévő lelkeket és a földön még élőket egyszerre fogja megítélni az Úr, de akkor már nem lesz tisztítóhely, mert nem lesznek tovább élők a földön, akik értük imádkozzanak. Addig a halottak napján a szentmisét azokért az elhunytakért ajánljuk fel, akik közülük nem jutottak még el az üdvösségre. Ekkor azokért a lelkekért imádkozunk – köztük őseinkért, szüleinkért, barátainkért, munkatársainkért, hittestvéreinkért, osztálytársainkért –,  akikről úgy érezzük, hogy a tisztítóhelyen várakozik a lelkük, mert érdemszerző lehet a számukra az imádságunk. És végül van a kárhozat, amely végleges állapot. Azok kerülhetnek ebbe a helyzetbe, akikben nem volt sem bűntudat, sem bűnbánat, és nem akartak megtérni sem – emelte ki dr. Lengyel Gyula.

A lelkipásztor szerint a két egymást követő ünnep nagyon jól rávilágít arra, hogy az élet és a halál nem választható el egymástól. 

– Amikor megszületünk, egy valamikor biztosan meghaló testet veszünk magunkra. Ami azonban bennünk élő és elpusztíthatatlan, az a lelkünk. Ezért van az, hogy az idősebb emberek sem érzik addig öregnek magukat, amíg vannak terveik, vágyaik, emberi kapcsolatokat ápolnak, szolgálnak, célokat tűznek ki maguk elé. Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy addig van értelme az életünknek, míg az Isten tegezében nyílvessző lehetünk, amit ő minden nap egy célra kilő. Irányra tartva elindít, ha én is akarom - magyarázta. 

- Mindig ott feszül a kérdés bennünk: mit jelent az, hogy halhatatlan vagyok? Éppen azt, hogy nem tudom elfogadni, hogy meghalok. És ez így van rendjén. Mert ami örök bennünk, az nem tud megalkudni a mulandóval. A halál pillanatában az ember halhatatlan lelke rögtön, a már említett különítéletben az Isten elé jut. Voltaképpen nagyon elgondolkodtató, hogy a Szentírásban egyetlen emberről tudjuk, hogy üdvözült, mégpedig a keresztfára szögezett Krisztus jobb keze felől megfeszített lator az. Még ma velem leszel a paradicsomban, mondta neki Jézus a keresztfán. Ez Jézusnak egy csodás jelzése, amit már Izajiás próféta megjövendölt: az én útjaim nem a ti útjaitok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok, amilyen messze van a föld az égtől, oly messze van az én gondolatom a ti gondolataitoktól. Ez a két ünnep rávilágít arra, hogy úton vagyunk, és rávilágít arra is, hogy Isten irgalma minden emberi képzeletet felülmúl. Talán ez az életünkben az evangélium. Jézus tanítását úgy hívjuk, hogy örömhír. Arról, hogy az ember örök életre vagy meghívva. Ha együttműködik az Úrral, ha nyílvessző akar lenni az Isten tegezében – fogalmazott dr. Lengyel Gyula.