Ha lebontják a gátakat, az egri hódok vagy elköltöznek vagy pár nap alatt visszaépítik

– Idén igazgatóságunkhoz számos bejelentés érkezett az Eger-patakban megtelepedett hódcsaládokról. A bejelentések döntő többsége olyan lakossági megkeresés volt, amely a hódok zavartalanságáért aggódott – válaszolta megkeresésünkre Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense.

–  A hódvár az állat lakó-és szaporodó helye. A hódgátak a hódok által kialakított keresztirányú építmények, amelyek mögött kialakuló állóvizekben megtelepedő hínárközösségek jelentik a hódcsalád számára az elsődleges élelmet. Ennek hiányában – például, ha elbontják a gátat –, vagy a téli táplálékhiányos időszakban fogyasztják a vízparti bokrosok, esetleg a fák rügyeit, hajtásait. Vizsgálatok szerint a víztértől legfeljebb 15 méterre távolodnak el. A hódok nem alszanak valódi téli álmot, hanem élelemraktárt készítenek, így a fagyos időszakban sem maradnak táplálék nélkül. Amíg a jég nem válik teljesen áttörhetetlenné, a hódok mindig megújítanak rajta egy-egy léket, amelyen át ki tudnak járni táplálékot szerezni. Amelyik hód veszélyt észlel, farkát vízbe csapja, ezáltal hangot keltve figyelmezteti társait. Mivel a víz jól vezeti a hangot, messzebb levő társaik is értesülhetnek az ellenség közeledtéről – magyarázta az állatok szokásait. Mint mondta, az eurázsiai hód hazánkban védett állat, és egyben közösségi jelentőségű faj is. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke ötven ezer forint.

– Az Élőhelyvédelmi Irányelv több mellékletén szerepel. Eygrészt biztosítani kell számára a területi szintű védelmet, és ez az Unió minden tagországában érvényes. A IV. melléklet pedig a szigorú egyedi védelem szabályozását írja elő. Régen Európa és Ázsia mérsékeltövi erdeiben, minden folyó- és állóvíz mellett előfordultak, de a XIX. század végére egyedszámuk a kontinensen becslések szerint mindössze ezer kétszáz példányra csökkent. Élőhelyeik átalakítása, megszűnése mellet a szinte teljes kipusztulását az is okozta, hogy böjti időszakban intenzíven vadászták a húsa miatt, mert vízben élő állatként halnak tekintették, így akkor is fogyaszthatták. De irtották a pézsmája és a bundája miatt is. Magyarországon az utolsó példányt 1854-ben, Ács község közelében, a Concó-patak partján ejtették el. A Nagyalföld területéről azonban valószínűleg már az 1600-as évekre kipusztult – részletezte a szakember a faj pusztulásának okait.

Hozzátette, hogy a  természet védelméről szóló törvény szerint tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. 

– Ugyanezen jogszabály írja elő azt is, hogy a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a védett állat kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához. Ez alapján minden olyan riasztás, befogás, zavarás, ami a védett állatot érinti, kizárólag a természetvédelemi hatóság, vagyis a területileg illetékes kormányhivatal előzetes engedélyéhez kötött.  Árvízvédelmi és az emberi élet, illetve egészség védelme érdekében engedélyezheti a hódgátak bontását, az állat szaporodási időszakán túl, október 1. és március 31. között. Ennek költsége és lebonyolítása a kérelmezőt terheli, a természetvédelmi őrszolgálat azonban a helyszínen ellenőrizheti azt, hogy a jogszabályoknak megfelelően történik a riasztás, azaz a hódgátak elbontása. Az elbontott hódgátakat, amennyiben nem vándorol el a hódcsalád a területről, napokon, esetleg heteken belül újraépítik az állatok – szögezte le Bakó Botond.

Szőts István erdőgazdálkodó a környéken él. Mint mondta, ha a fák kirágása zavarja az ott élőket, akkor saját költségén szívesen telepít harminc fát ősszel vagy tavasszal, rágásbiztos hálóval ellátva, csak hagyják békén a hódokat.

– Védett állatok senkinek nem ártanak, régen a vadak bejártak inni erre a területre. A városnak büszkének kéne lennie erre, ezek szerint van annyira tiszta az Eger-patak vize, hogy hódok éljenek benne. A régi kemping oldalán a kert végi kerítések annyira rossz állapotúak, hogy ott lehet, a gyerekek lejuthatnak a patakhoz, de akkor azt meg kellene csináltatni esetleg a szülőknek. A túloldalon, a Bükk sétány és a Töviskes tér felől sosem láttam gyerekeket – árulta el kérdésünkre a férfi. Hozzátette, szerinte nem mindennapi dolog, hogy ott élnek a hódok, rengetegen csodálják őket.

– Én borzasztóan örülök, hogy ilyen állatok élnek a lakókörnyezetemtől nem messze. Nem veszélyesek. Szerintem nem fenyeget árvíz sem, hiszen a meder mély, nem is értem, hogyan adhattak engedélyt a bontásra. Mikor volt utoljára árvíz Egerben? Úgy tudom az 1800-as években. Festőien szép, nyugodt az a szakasz, csak az emberek folytonos szemetelése rondít bele. Inkább tízezer hód, mint a garázda, törvénysértő és környezetszennyező emberek, akik embertársaiknak okoznak kárt – fogalmazott.