Csak a szerencsén múlt, hogy Eger barokk belvárosát nem csúfították el a II. világháború után betonmonstrumok

Az Egri Kulturális és Művészeti Központ új eseménysorozatba kezdett, első alkalommal az egri építészetről beszélgethettek az érdeklődők a Bartakovics Béla Közösségi házban múlt héten szerda este. A moderátor és ötletgazda, Domán Dániel korábbi hajdúhegyi önkormányzati képviselőjelölt ismertette a szándékukat: szeretnék, ha rendszeres közéleti vitaestek, kerekasztal beszélgetések alakulnának ki az első, az építészfórum nyomán.

A meghívott vendégek Thoma Emőke és Dely György Ybl-díjas építészek, műemlékvédelmi szakmérnökök, Báthory Csaba, okleveles építészmérnök, a Heves Megyei Építészkamara vezetője valamint Kacsó János a város főépítésze voltak. Az esemény elején rögtön egy kisfilmmel hozták hangulatba a hallgatóságot, amely a kamara huszonöt éves évfordulójára készült.
 

Eger, a barokk gyöngyszem - e címmel az esemény arra keresett válasz, hogy valóban barokk-e a város és miért nem ismerjük a barokk utáni Egert. Mik a város épített értékei a közelmúltból és a jelenből? Mi a helyes kortárs építészeti viselkedés, különös tekintettel Eger épített környezetének sajátosságaira, az erős középkori városszövetre és a fajsúlyos barokk épületállományra? Hogyan egyeztethető össze forma és funkció, esztétika és etika, múlt és jövő, értékmentés és értékteremtés? Egy építészeti alkotás létrejötte  sokszereplős folyamat, minden szereplő részéről más-más elvárásokkal és nézőponttal. Valós érdekütközés áll-e a nézetkülönbségek mögött? Szükséges-e egyetértés az együttműködéshez? Mi ebben az építészek – tervező építészek és főépítészek – szerepe és kompetenciája, lehetősége és felelőssége? - ezek a kérdések merültek fel. 

Dely György arról beszélt, hogy Eger középkori utcarendszerre épült, s a barokk újjáépítés hatására számos kis épülettel egységes városkép jött létre a középkori szöveten. Ám a két világháború között is fontos épületek emelkedtek.
– Mivel Eger inkább agrár körzet volt, a II. világháború után nem igazán fejlődött építészeti szempontból, talán ez a szerencséje, így ugyanis nem szaporodtak a városban az akkortájt jellemző monstrumok. A hetvenes években pedig megváltozott a város közlekedése, a nagy forgalmat kiterelték a városközpontból, ekkor zajlott a tömbrekonstrukció. A nyolcvanas években az Egri Építész Kör átfogó felméréssel igyekezett megismerni az épületeinket. Igyekeztek értékteremtő munkát végezni, hogy az új épületek a régiek közé illeszkedjenek. Egyébként szerintem nehéz meghatározni, hogy mi az az építészeti érték, s ez nem is egy ember tisztsége. Egy épületet nem csak az építész alapján kell értékelni, az mindig tükre a társadalmi és gazdasági helyzetnek is. A jelenkort egyébként sem kell megítélni – fogalmazott.

Báthory Csaba a város kortárs építészetét ért kritikákra elmondta, szerinte igen is fel lehet mutatni olyan épületeket, felújításokat a közelmúltból, amire büszkék lehetünk, Ilyen például a Gárdonyi gimnázium tornaterme.

– Azt hiszem, nem tudjuk értékelni azt, amink van. Egy külső szemlélőnek jobban feltűnik az elmúlt évek változása, míg mi, akik itt élünk, úgy érezzük, hogy nem fejlődik a város. Persze van még min javítani, s a barokk belváros megőrzése is feladata a jelenkornak – vélekedett.

A témát hamarosan folytatjuk...