Ceglédről jött Apcra a gyöngyfűzés mestere, Szeghalmyné Ócsai Marianna, akinek karácsonyos könyve is megjelent + fotók

– Nemrégen sikerült beszereznem a karácsonyi mintákról szóló könyvedet, ezért kerestelek meg, hogy éppen aktuális, beszélgessünk róla.

– Én is mostanában vettem elő újra, mert itt az ideje. Minden évben van olyan kisgyerek az ismerősök között, akinek megfűzöm a puttonyos télapót. Az ujjukra tudják húzni, vagy egy ceruzára. Mindig kérdezik tőlem, hogy van-e angyalkám. Jó látni, ahogy örülnek neki. Remélem, hogy akinek kezébe kerül valamelyik kiadványunk, kedvet kap egy kis gyöngyfűzéshez!

– Mikor kezdtél el gyöngyfűzéssel foglalkozni?

– A gyöngyfűzés kezdésének nincs konkrét időpontja, mégis van mihez kapcsolnom. A kislányom alsótagozatos volt és karácsony előtt beteg lett. Nem tudtam vele otthon maradni, mert az osztályommal készültünk a karácsonyi szereplésre az iskolában. A könyvtárban találtam akkor a Jó játék a gyöngyfűzés! című könyvet. Hazavittem – és valahonnan, ki tudja már – volt világoskék gyöngyünk vagy kétmaroknyi. Damil került a horgász nagypapától. Sorra fűztük az állatokat, a kislányom egyedül is, amíg nem voltam otthon, persze mindent kékből. Épp a teve fejét fűzte, amikor ránéztem és én dinoszauruszfejnek láttam. Ebből jött az első saját ötlet. Mivel a dínó elég nehéz állat, a damil nem tartotta meg a formát, a lábai szétcsúsztak és szegény elterült. Ezért azt gondoltuk, megpróbáljuk drótra fűzni. Sikerrel jártunk. A figurák legtöbbje lábra állt és sokkal jobban hasonlítottak az igazi állatokhoz. A sikeren felbuzdulva olyan állatokat is el kezdtünk fűzni, amik nem voltak benne ebben a könyvben. Így bővült a lista. Virágokat is  készítettünk fényképről fűzve, kiemelve a jellegzetességeiket. Így egyre több figuránk volt. Lerajzoltam a Corel számítógépes programmal, amit akkor tanultam meg kezelni. A férjem számítógépes szoftverfejlesztő, aki sokat segített a programok kezelésében, mire sikerült a számítógépes rajzokat megfelelő külalakban megjeleníteni. Közben érlelődött a gondolat bennünk, hogy saját vállalkozásba kezdünk. 

– Jászberényben végeztél a tanítóképzőben. Tanítottál is?

– Cegléden születtem, ott is laktam, így oda mentem tanítani is. A város környékén sok tanya volt még. Ezt fogta össze a Külterületi Iskolák Igazgatósága. A Kecskéscsárdai Általános Iskolában kezdtem el tanítani 2-4. összevont osztályt. Olyan izgatott voltam, hogy az iskolakezdés előtt két hétig nem tudtam aludni! Aztán találkoztam a gyerekekkel, és minden a helyére került. Szerencsém volt abban is, hogy olyan kolléganővel dolgoztam együtt, aki önzetlenül megosztotta velem tapasztalatait. Huszonnégy évesen férjhez mentem. Három év múlva megszületett a kisfiam. Akkor már egy másik tagiskolában tanítottam 1-4. összevont osztályt. A fűtés, takarítás, a tanítás az én dolgom volt, mégis ezek voltak a legszebb éveim a tanítás során. A gyerekek olyan összetartó, segítő, szerető közösséget alkottak, hogy csak meghatottan tudok erre az időszakra gondolni. Mikor a kisfiam egyéves lett, átkerültem a Budai úti Általános iskolába, ahol már mind a nyolc osztály jelen volt. Összesen tíz évig dolgoztam az ottani igazgatóság alatt.

– Hogy kerültetek Apcra?

– Ebben szerepet játszott kisfiam egészségi állapota. Olyan helyet kerestünk, ahol tiszta a levegő, közel az erdő, lehet kirándulni. Apc akkor egy gyöngyszem volt. Mindenütt virágok, tisztaság, segítőkész emberek. Beleszerettünk. A kislányom ekkor kezdte az óvodát, a kisfiam 5 éves volt. Szerencsére tudtunk venni házat, én azonnal kaptam állást a helyi iskolában, férjem a Hatvani Cukorgyárban. Nagy örömömre első osztályt taníthattam. Mindig szerettem a kicsiket, nyitottak, kíváncsiak, aranyosak. Sok közös élményünk volt a négy év alatt.

– Az iskolában is gyöngyöztetek a gyerekekkel? 

– Technikaórákon, amikor lehetőséget láttam a kreatív foglalkozásra, a tananyagot kiegészítve mindenféle csodákat alkottunk. Például farsangra  indián öltözéket, amit a fiúk maguk terveztek és készítettek, kiegészítve a saját fantáziájuk szerint „fegyverekkel”, anyák napjára hímzett terítőt varrtunk, karácsonykor angyalkákat termésből, ajtóra koszorút, stb. Az osztályomban a fiúk is megtanultak mindent. Mellette vállaltam szakkörvezetést az iskolában. Sok technikát kipróbáltunk. Fonalmunkák, fonás, szövés, bábkészítés, bőrözés, gyöngyfűzés, tojásfestés, gyertyakészítés, és ami még eszünkbe jutott. A szakkörösök hozták az ötleteket, megbeszéltük és eldöntöttük, hogy mi az, amit meg szeretnénk próbálni. Ebben az időben már egy csomó kézművességhez kapcsolódó könyvem volt, gyűjtöttem, mert érdekelt. Kipróbáltam valamit, aztán tovább tanítottam. A szakkörös gyerekekből álló kis csapattal többször voltunk a Hatvani Ifjúsági Tábor nyári táborában, ahol kézműves foglalkozásokon vettünk részt. Így bővült az én tudásom is. 

– És hogyan jött az ötlet, hogy a gyöngyfűzéssel foglalkozz?

– Tíz évig tanítottam Apcon, aztán – akkor voltak a nagy pedagógus elbocsájtások – közös megegyezéssel távoztam az iskolából. Én már akkor tudtam, hogy mit szeretnék csinálni a továbbiakban. 1997. január 1-jén megalakítottuk a férjemmel a Gyöngy-Szoft Bt.-t. Már  biztos voltam abban, hogy a gyöngy lesz, amivel foglalkozni akarok. Megvettünk három kiló vegyes 8/0 gyöngyöt, amiből először egységcsomagokat készítettünk a már meglévő és megrajzolt saját figurákból. Tulipán, méhecske, liliom, kosárka, stb. Felvettem Budapesten a Kreatív Hobby hálózattal a kapcsolatot – és innen kezdődött a gyöngy karrierje nekünk. Ezzel párhuzamosan már voltak tábori meghívásaim.

– Mi adta az ötletet az első könyvhöz?

– Kunszentmiklóson a „Töröksíp” Nemzetközi Kézműves Tábor volt az egyik hely, ahová minden évben vártak, a másik a Hatvani Ifjúsági Táborban tartott „Erdei táborok” gyöngyfűző foglalkozásai, ahová rendszeresen jártam dolgozni. Hétvégén vásárokban próbálkoztunk. Hollókő volt az egyik kedvenc, ahol az alkotóházban is tartottam foglalkozásokat. 1999-ben megkeresett a Lazi Kiadó Szegedről. Megnézték a figuráinkat, és szerződést ajánlottak egy könyvre. Miután megjelent és sikere volt, megkértek bennünket a folytatásra. Így született meg a Gyöngy-világ sorozat. A 3. részt tudomásom szerint sokan használták iskolában is a gyerekek fejlesztéséhez. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy érthető, könnyen használható. Ebben segített tanítói végzettségem és a tíz év gyakorlat. 

– Egy könyvet nem csak megírni, kiadni, hanem reklámozni is kell. Hogyan lett ilyen népszerű, és ilyen sok könyv az első után?

– Budapesten egy kiállítás alkalmával olyan kincsekre találtam, amit ma is nehéz elhinnem. Gondolok itt a tárgyi és akkor elkezdődő emberi kapcsolatokra. Megismerkedtem két népi iparművésszel, név szerint Decsi-Kiss Máriával (népi iparművész, Király-Zsiga díjas, a Népművészet mestere) és Oláh Mártával  (népi iparművész, Király-Zsiga díjas), akik meghatározó személyiségei lettek a további gyöngyszemléletemnek. Abban az évben indult az I. Országos Népművészeti Tábor Szálkán a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében. Decsi-Kiss Marcsinál lehetett jelentkezni. Azonnal kihasználtam a lehetőséget, mert meg szerettem volna tanulni azokat a gyönyörű gyöngygallérokat, amiket ott a kiállításon bemutattak. Elfogadták a jelentkezésemet és augusztusban leírhatatlan kíváncsisággal és izgalommal indultam a Sárközbe. Marcsi fogadott bennünket, majd átadta a szót férjének. János köszöntője, egyben ismeretterjesztő előadása elvarázsolt és belátást adott a Sárköz életébe, ami egy életre megfogott. Tizennyolcan jelentkeztünk. Az első gyöngygallér, amit készítettünk a sárközi csipkegyöngy volt. Oláh Márta vigyázó szemei előtt alakultak a műveink. Öt alapszínből dolgoztunk, minden sort más színnel fűztünk. Hogy melyikkel, mindenki eldönthette. Mikor készen lett a 18 gyöngygallér, mindegyik egyedi látványt nyújtott. Csodálatos hetünk volt! Még 14 alkalommal ismétlődött a tábor, ahol mindig népi ékszer fűzéssel foglalkoztunk. 2001-től a Gyöngy-Szoft Bt. nevében a gyöngyalapanyagot mi biztosítottuk a tábor résztvevői részére. Nagy megtiszteltetés volt ez számunkra.

– A tábori ismeretségek hozzájárultak cégünk ismertebbé tételéhez – folytatta Marianna. – Egyre többen fordultak hozzánk gyöngyért és segítségért. Megkerestek bennünket a Hagyományok Háza gyöngyfűző tanfolyamai miatt is. A kapcsolataink így tovább bővültek. Folyamatosan tanultam én is, ezért tudtam segíteni a gyöngyfűzés terén. A lányom közben a saját tanulmányait folytatta, de az első webáruházunkat ő írta meg nekünk. Nagy köszönettel tartozunk neki ezért. A férjem az összes gyöngyös rendezvényen – még az egyhetes táborokban is – ott volt velem. Sokat megtanult a népművészetről, a gyöngyökről. Élvezettel hallgatta velem együtt a néprajzi előadásokat. A gyöngyfűző könyvecskék közben szaporodtak, de amikor a Pinterest megjelent a neten „millió” mintával, úgy határoztunk, hogy nem írunk több könyvet, mert nem tudunk már újat mutatni. A gyöngyszövésről szóló könyvet még az idei táborokban is keresték, ezért határoztam el, hogy átnézem és újragondolom. Véleményem szerint ideje átdolgozni, mert annyi újdonság jelent meg a piacon azóta – gyöngyök, fűzőszálak, alkatrészek –, hogy kissé elavult ez a könyv. Most a második kiadáson dolgozom, ami remélem jövő év januárjában elkészül!

„