Cinkék, zöldikék, tengelicek is kaptak gyűrűt az egri egyetem botanikus kertjében + fotók, videó

Nagy sürgés-forgás volt délelőtt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Botanikus Kertjében. Az emberek egy jórészt üres asztal körül álldogáltak - azon csak egy füzet és egy szerszámos doboz volt -, mag az énekes madarak a terített asztalra jártak rá pár tíz méterrel odébb. Ha azonban a nagy jövés-menésben nem figyeltek, belerepültek a közelben fölállított madárhálóba.

A Magyar Madártani Egyesület (MME) Bükki Helyi Csoportja ezúttal új helyszínen, az Eszterházy Károly Egyetem Botanikus Kertjében tartotta hagyományos évzáró madárgyűrűzését. A hálóból az önkéntesek szabadították ki a belegabalyodott apróságokat, majd egy vászon zacskóba tették őket és vitték is az asztalhoz, ahol Balázsi Péter szakszerűen fölhelyezte bal lábukra a kis alumínium gyűrűket. Közben pedig mindenki megismerkedhetett nem csak a gyűrűzési szokásokkal – itthon a madarak a bal lábukra kapják és fejjel lefelé a gyűrűket, máshol eltérő a szokás – hanem az egyes fajokról is megtudhattak érdekességeket. Így például, hogy mennyire eltér a házi veréb és a mezei veréb, vagy, hogy milyen stílusú fekete alsóneműt hordanak a cinege fiúk és a cinege lányok, hogy tettetik halottnak magukat az apró madarak, melyiket hogyan lehet elengedni és egyebek. Közben persze a tiltakozó ideiglenes foglyok csőrükkel adtak jelzést nemtetszésükről Balázsi Péternek, akinek délre több seb is borította ujjait. Főként széncinkék és zöldikék akadtak a hálóba, de előfordult kékcinege is, és nagy öröm volt, amikor mezei veréb, vagy tengelic bukkant elő a zacskóból. Sok volt az idei költésű madár, ami azt mutatja, hogy idén jó évük volt az énekesmadaraknak – amelyek sokszor 2-3 fészekaljat is kiröptetnek egy évben -, ám hatvan százalékuk nem szokta megérni az első évét.

- Az esemény célja, ahogyan az elmúlt években is az volt, hogy egy kicsit összegyűljenek a madárbarátok év végén. Megnézzük azokat a fajokat, amelyek etetőre járhatnak. A botanikus kert jó helyszín abból a szempontból, hogy elég fajgazdag, egyelőre széncinkét, kékcinegét, zöldikét, erdei pintyeket fogtunk. De megfigyeltünk szajkót, őszapót, fenyőrigót, léprigót, vörösbegyet, ökörszemet és egy átrepülő kárókatona csapattal is találkoztunk. Az elmúlt években az Érsekkertben tartottuk a rendezvényt, ám most úgy döntöttünk, megnézzük a botanikus kertet. Az Érsekkertben is 40-50 résztvevő volt, úgy gondoltuk, itt nem lesznek annyian, mert a helyszín kiesik a város életéből, de ugyanaz a vendégszám most is megvolt – mondta Balázsi Péter, az MME önkéntese.

Kifejtette, a madárgyűrűzést elsősorban a madarak vonulásának kutatása miatt végzik, de az elmúlt évtizedekben felértékelődött a szerepe a környezeti nevelésben. Közelebb hozza ugyanis az emberekhez a madarakat és így átalakul a szerepköre, de továbbra is a vonuláskutatás az elsődleges.

- Örülünk, ha találunk gyűrűzött példányokat, itt még nem bukkantunk ilyenre. A közelben nem is nagyon van gyűrűzés. Az Érsekkertben sikerült már két éve olyan jégmadarat fogni, amit azelőtt pár héttel Egerszalókon gyűrűztünk, de távolabbi, vagy ugyanott gyűrűzöttet is fogtunk már. A gyűrűk azt mutatják meg, hogy a mi madaraink is költöznek. Természetesnek vesszük, hogy itt az etetőn a széncinke, a tengelic és úgy gondoljuk, biztosan azok vannak itt, akik nyáron is. Ilyenkor kiderül, hogy ez nem igaz. Többször előfordult, hogy a gyűrűzött széncinke Szlovákiában, Lengyelországban költött, vagy a kékcinke Finnországból került ide. Állandó madaraink tehát nagyon nem azok, a mieink is vonulnak másfelé, és hozzánk is érkeznek Északról – magyarázta Balázsi Péter.

Az önkéntes elárulta, általában kisméretű alumínium gyűrűt kapnak a madarak (ennek tömege nem haladhatja meg az apró madarak tömegének öt százalékát), amin van egy Budapest felirat és egy betűkből, számokból álló egyedi kód. Egyes egyedi madarakra acélgyűrű kerül, de alumíniumot és színest szoktak rájuk rakni. Ha az utóbbit is alkalmazzák, nem kell megfogni a madarat ahhoz, hogy azonosítsák, elég hozzá egy távcső, vagy egy fényképezőgép.

Balázsi Péter szerint Heves megyében viszonylag kevés madárgyűrűző van, ezért évi 2-3 ezer madárnál nem szoktak többet azonosító jellel ellátni. Idén még kicsit kevesebb gyűrűzött is lesz, mert az egyik szakember kevésbé volt aktív, de ostorosi tagtársuk az elmúlt években több ezer madarat fogott be és engedett el jelölés után. A gyűrűzésre szabályok vonatkoznak, a hazai fajok nagy része védett, vagy fokozottan védett, ezrét a tevékenység hatósági engedéllyel végezhető, nem lehet csak úgy, otthon a kertben jelölgetni. Az engedély feltétele egy bonyolult madárgyűrűző vizsga letétele. A jelöléseket a hatósághoz le kell jelenteni egy online rendszerben, amely az év végén elküldi az illetékes minisztériumnak.

Most indult egyébként az MME Téli madárles programja, amelyről Balázsi Péter elmondta, érdeklődők vannak iránta, aztán a végén megmutatkozik, ténylegesen mennyien csinálták a számlálást. Az emberek egyébként féltik a madarakat, a mostani alkalommal is mentek oda hozzá olyanok, akik azt vették észre, kevesebb madaruk van. Aki a programra eljön, az madárszerető ember, de 1-2 problémásabb fajtól, vagy konfliktustól eltekintve általánosságban elmondható, hogy az emberek szeretik őket. A panellakásban élők is úgy érzik, a természet odaköltözik melléjük, ha madárdalra ébredhetnek reggel.