December 10. az emberi jogok világnapja; valamennyiünknek nélkülözhetetlenek

A dokumentum a világszervezet álláspontját rögzíti a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a második világháború borzalmai ihlették, s 1950-ben hoztak döntést arról, hogy az elfogadás napját minden esztendőben az emberi jogok napjaként ünneplik.

A nyilatkozatról tudnivaló, hogy az egy bevezetőből és 30 cikkből áll. Ebben a 30 cikkben fogalmazza meg az emberi jogokat – az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat –, amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Nem törvényerejű és így nem kötelez, de hatásosan lehet vele diplomáciai és erkölcsi nyomást gyakorolni kormányzatokra, és gyakran hivatkoznak is rá.

Portálunk e jeles világnap alkalmából kérdezte az olvasóinkat arról, hogy mennyire tekinthető ma fontosnak az emberi jogok érvényesülése.
Az egri Fűrész János – aki egyébként egy jól működő nyugdíjas egyesületet is vezet – azt mondta: az emberiség egész története az ókortól napjainkig vélt vagy valós jogokért vívott küzdelem volt. Nemzetünk sem volt kivétel ez alól: a szentistváni örökösödési jog, az Aranybulla ellenállási záradéka, Werbőczy szokásjogi törvénykönyve, a mai hazai polgári törvények mind a kor felfogása szerinti emberi normákat rögzítik. Védelmeznek, de ugyanakkor korlátokat szabnak. 

– A jog-igazság-szabadság kéz a kézben jár. Az emberi jogok állandó változásban, fejlődésben vannak. Elvileg az emberi jogok mindenkire egyformán vonatkoznak születéstől fogva: jog az élethez, véleményhez, élelemhez, munkához, szóláshoz, választáshoz, gyülekezéshez, sajtószabadsághoz, emberi méltósághoz és sorolhatnám. Ezek nem mind egyértelműek a világ országaiban. Az igazságkereső ember szólal meg Petőfiben is: „Amikor majd a jognak asztalánál/ Mind egyaránt foglal helyet...” A mindenkori állam felelőssége a jogbiztonság megteremtése, a magatartási formák rögzítése. Az aktív civil társadalom pedig nyomást gyakorolhat a mindenkori államszervezetekre, nemzetközi összefogással akár birodalmakra is a lopakodó jogalkotás, s az igazságtalanság ellen – fogalmazott az egyesületi elnök. 

Fűrész János álláspontja szerint minden személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben. Ez nehéz dió, mert inkább a jogainkat szeretnénk hangsúlyozni. Minden igazságtalanságnak megvan az emberi vetülete, gondol a kisebbségi ügyekre, a fegyveres konfliktusokra, a géntechnológiára, vagy akár a környezetkárosításra. 

– Sajnálatos, hogy az erősebb jogán jogsértésre hivatkozva egy-egy államra történő gazdasági, fegyveres nyomásgyakorlás mindig is a civil lakosságot sújtja, különösen a legszegényebbeket – tette hozzá. 

Antal Károly, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem duális képzésben résztvevő hallgatója szerint itt és most az ő korosztályának természetes, hogy érvényesülnek az emberi jogok. Ha nem is biztos, hogy fel tudják sorolni az emberek, milyen elemei vannak, abban a közegben, amiben élünk, ösztönösen adja magát a lista, hogy mi tartozhat bele.

Béla bácsi Felsőtárkányból – aki azt kérte, hogy csak a keresztnevét írjuk ki, kora miatt pedig nyugodtan bácsizhatjuk – úgy tudja, hogy annak idején 1948-ban azon országok közé tartoztunk a nyolcból, amelyek az ENSZ -tagállamok által egyhangúan elfogadott nyilatkozatról való voksoláskor tartózkodtak.

– A szovjet tömbről van szó, amelynek országai mellett még Szaúd-Arábia nem nyomta meg az igen gombot – fogalmazott.

Szerinte ez felért egy nemmel, főként annak tükrében, hogy jó negyven évig nem is nagyon lehetett emlegetni az emberi jogok kifejezést a szocialista táborban.

A nyilatkozat az alapját képezi két, kötelező erejű ENSZ-egyezménynek (Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya; Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya), melyeket 1966. december 16-án fogadott el a közgyűlés. Akadémikusok, ügyvédek és alkotmánybírák gyakran hivatkoznak rá.