Ha helyet engedünk a szívünkben a szeretetnek, megtapasztaljuk a karácsony örömét, békéjét és misztériumát

A karácsonyt igazán széppé két dolog teszi: a misztérium és az ajándék – erről beszélt portálunknak az ünneppel kapcsolatban Mándy Zoltán horti római katolikus plébános.

– A misztériumot igazán gyermekkorunkban tudjuk átélni. Gyermekként az ember azt éli meg, hogy a kis Jézus annyira ismeri őt, hogy a szíve legtitkosabb vágyait is kitalálja, és annyira szereti őt, hogy teljesíti is azt. Gyerekkorban ezt éltük át nagyon sokszor, mikor a pici csengő megszólalásakor bemehettünk az addig bezárt szobába, ahol ott állt a ragyogó karácsonyfa, ott voltak az ajándékok, mindenki mosolygott és örült, és mi is örömmel mutogattuk a családnak, a rokonságnak, hogy mit hozott a Jézuska. Aztán jött a kamaszkor, amely mindent megkérdőjelez és kikutat. Megtudtuk, honnan is kerül otthonunkba a karácsonyfa. Az ajándékokat akkor is megkaptuk, de olykor már előre felkutattunk egyet-kettőt közülük, s egy kicsit minden megváltozott. Talán nem is okoztak akkora örömet az ajándékok, mint az első karácsonyok idején. Valahol elveszett a misztérium. Csak később, amikor az ember növekszik a hitben, akkor kezd rádöbbenni, hogy amint a Szentírásban olvasható: az Ige testté lett, és köztünk lakozék. Egy befejezetlen múlttal találkozunk ebben a megfogalmazásban, ami azt jelenti: elkezdődött valami karácsonykor, és az most is folytatódik. A mi Urunk, Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt olyan nagy szeretettel, jósággal jött ebbe a világba, hogy ez a szeretet és jóság ma is megjelenik karácsonykor. Ilyenkor az ember szíve jobban felnyílik, jobban szeretne örömet szerezni, ajándékozni, szeretetet adni a családjának, rokonainak, de talán még azoknak is, akiket nem is ismer. Az a szeretet és öröm, amit a kis Jézus kétezer évvel ezelőtt hozott, ma is hat a világban. Ezt hívő és nem hívő ember is megtapasztalhatja karácsonykor – részletezte Mándy Zoltán.

A katolikus lelkipásztor kiemelte, a karácsony mindig magában hordozza az optimizmust.

– Karácsony evangéliumával kapcsolatban ismételten elhangzik, hogy: ne féljetek! Szűz Máriának is ezt mondja az angyal: ne félj Mária, kegyelmet találtál az Istennél. A betlehemi pásztorok is ezt az üzenetet kapják: ne féljetek, nagy örömet hirdetek nektek! Ez az üzenet minden jóakaratú emberre vonatkozik, akihez Isten el akar jönni. Az Úr reprezentálja is azt, hogy nem kell tőle félni, hiszen csöppnyi kisgyerekként jön, aki rászorul mindnyájunk szeretetére és irgalmára. Nem az a félelmetes Isten jelenik meg, akiben az Ószövetség korának emberei hittek, akivel, ha valami módon találkoztak, ha valamiképpen meglátták őt, akkor rettegés töltötte el a szívüket: meg kell halni annak, aki látta az Urat, olyan felséges és hatalmas – magyarázta Mándy Zoltán, majd ekképpen folytatta:
– Jézus születését a betlehemi angyal és a mennyei seregek így ünneplik: dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! Úgy vélem, hogy a világ legnagyobb része most ezt a békességet kéri. A békességhez azonban vissza kellene térni a teremtés rendjéhez, az Isten akaratához, az ő dicsőségének szolgálatához. Aki még nem találkozott az Istennel, hogy a nevén tudná őt szólítani, és a kis Jézusban le tudna borulni a Szentháromság második személye, a végtelen fölségű Isten előtt, az az ember is egyszerűen és közvetlenül megélheti és betöltheti az ünnepet. Szent János az első levelében azt írja: Isten a szeretet, és aki szeretetben él, az Istenben él, és az Isten él őbenne. Ha semmi másra nem törekszik az ember, csak arra, hogy szeressen, segítsen, jót tegyen, örömet okozzon másoknak, akkor ezekben a tevékenységekben valahol meg fogja találni a Jóisten örömét. Lehet, hogy akkor se tudja néven nevezni azt, hogy igen, ez az öröm az Úrtól jött, de érezni fogja azt az örömet és azt a boldogságot, amit az emberi élet beteljesedése hozhat neki. Akár hívő az ember, akár nem hívő, mindenkit Isten teremtett, így mindenki Isten gyermeke. Isten szeretete teremtett mindnyájunkat, és hogyha ezt a szeretetet megvalósítjuk, akkor betöltöttük az Isten tervét, és betöltöttük egész emberi hivatásunkat is – hangsúlyozta Mándy Zoltán.

A katolikus pap szerint fontos azt is tudnunk, hogy az ember és az Isten kapcsolatában az Isten a kezdeményező.

– Ő az, aki a Paradicsomba megy sétálni, hogy együtt legyen az emberekkel. Ő az, aki később megszólítja Ábrahámot, majd utóbb Dávidot, s ő az, aki elküldi az angyalát Máriához, hogy elmondja neki, mire választotta ki őt. Isten az, aki valahol a lelkünk mélyén mindnyájunkat megszólít. Karácsonykor az Isten Jézusban jön el közénk, hogy megszólítson minket, hogy hívjon minket, hogy szeressen és vezessen bennünket, hogy közvetítsen az Isten és az emberek között. Az Istent nem láthatjuk, nem érzékelhetjük, fel se foghatjuk, de Jézus Krisztusban, aki emberré lett értünk, átragyog az Isten arca. Kisgyermekként jött el közénk a mi Urunk, Jézus Krisztus, s a gyermek örömet, mosolygást, szeretetet vált ki mindenkiből. Mosolyogjunk, engedjünk helyet a szívünkben a szeretetnek, és ha ezt megtesszük, akkor mindnyájan megtapasztalhatjuk a karácsony örömét, békéjét és misztériumát – összegezte Mándy Zoltán.