Karácsony a nagyvilágban – hagyományos fogások és különleges szokások

Hazánkban a legtöbben halat esznek szenteste, legyen az halászlé vagy rántott hal. A következő nap már változatosabb. Sokan a töltött káposztára esküsznek, mások inkább disznótorost esznek, s van, aki pulykát készít. Elmaradhatatlan a diós és mákos bejgli, a mézeskalács, valamint a zserbó is. Magyarországon a XIX. század második felétől kezdve állítanak karácsonyfát.

A magyar hagyományoktól eltérően Franciaországban nem minden család büszkélkedik karácsonyfával. Ennek leginkább Elzászban – a karácsonyfa hazájában – van kultúrája. Akik bármilyen fantáziát is látnak a feldíszített fenyőfában – velünk, magyarokkal ellentétben – nem 24-én, hanem már jóval korábban felállítják azt, viszont Vízkeresztkor szigorúan le is bontják. A fákra szinte soha nem kerül ehető dísz, szaloncukor sem.

A hagyományőrző családok apraja-nagyja 24-én este közösen vacsorázik. Az ajándékokat szigorúan éjfél után lehet csak kibontani, vagyis a korán nyugovóra térők kizárólag másnap fedezhetik fel a Télapó (Père Noël) által becsempészett ajándékokat.

Franciaországban csak 25-e a hivatalos ünnepnap, ekkor van az igazi ünnepi ebéd, melynek hagyományos napirendi pontjai az előétel, főétel, sajt, desszert, bor, majd a kávé.

Az előétel rendszerint füstölt lazac, libamájpástétom vagy kagyló. Főfogásként rendszerint szárnyast fogyasztanak, például gesztenyével töltött csirke, pulyka, vagy liba kerül a terítékre. A francia palettáról nem hiányozhat a sajt, melyet végül a desszert követ. Az édesség szinte mindig egy kávés-csokoládés krémmel töltött piskótatekercs, melyet fatörzsnek álcáznak. Külsejét fatörzsszerűen mintázzák, fenyőfákkal díszítik, a havat pedig porcukor szimbolizálja. Egyes családok tartják a 13 féle desszert hagyományát, mellyel az Utolsó vacsora, a 12 apostol és Jézus emlékét idézik. Végül a minőségi bor és az ízletes kávé zárja a két napig tartó kulináris dőzsölést.

Finnországban 24-én reggelinél a család körbeüli az asztalt. Hagyományosan fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben, ha fiatal lány az illető, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat.

A finnek természetközelisége és mély humánuma mutatkozik meg abban a szép szokásban, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a fészkelő madarakat. A karácsonyi vacsorára ők is nagy gonddal készülődnek. Miközben a gyerekek türelmetlenkednek, a felnőttek glöggöt, vagyis fűszeres forralt bor isznak, amelyben mazsola és mandula is rejtőzik. 

A karácsonyi vacsora tradicionális északi ételekből áll. A heringet üvegfúvó módra általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával. Mézes, gyömbéres süteményekkel zárják az étkezést. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manók is jóllakhassanak, ha épp arra járnak. 

A karácsonyt a bolgárok, a magyarokhoz hasonlóan, december 24. és 26. között ünneplik. A szenteste napja főként az ünnepi vacsorára való felkészülés jegyében telik. A gazdasszony már korán reggel elkezdi dagasztani az ünnepi kenyeret. A legöregebb férfi a családban begyújtja az ünnepi tüzet a tűzhelyben, és ráteszi az erre az alkalomra tömjénnel és mirhával megáldott fatuskót, a badniket. A tűznek egész éjjel nem szabad kialudnia, ezért valaki a családból folyamatosan őrködik felette.

A karácsony esti ünnepi asztalt földre tett szalmán terítik. Az asztal gazdagon terített, rajta 7, 9 vagy 12 féle böjti étel sorakozik – minden, ami a gazdaságban megterem. Karácsony estére hagyományosan készül főtt búza, bab, töltött káposzta és szőlőlevél, amelyek tölteléke azonban fűszerezett rizs vagy búza, esetleg szárított gyümölcsökkel keverve. Ezen kívül az asztalra kerül még minden más, ami régen a gazdaságban megtermett – fokhagyma, méz, dió, gyümölcs, bor, pálinka is.

Miután az ünnepi asztalt tömjénnel megszentelték, eljön az ünnepi kenyér törésének az ideje, amely mindig kerek és a tetején kidomborodó szimbolikus díszítések láthatók. A kenyérbe általában egy fémpénzt sütnek, ami szerencsét és gazdagságot hoz annak, akinek a darabjába került. Az első darabot az elhunytaknak szentelik, és az ikon mellé teszik, a további darabokat a családtagok és a háziállatok kapják. Az asztalt nem szedik le, mert a hiedelem szerint a halottak eljönnek vacsorázni és gondoskodni fognak az élők szerencséjéről. Éjfélkor indulnak a karácsonyköszöntők, a koledarok.

A koledarok ünnepi népviseletben járják a házakat, kucsmájukon speciális díszítés látható. Útközben a házak előtt és bent is karácsonyi köszöntő énekeket énekelnek, amelyekkel főképp családi boldogságot és a gazdaságban termékeny évet kívánnak. A háziak az erre az alkalomra sütött cipóval, pénzzel, hússal, szalonnával, babbal, liszttel, borral ajándékozzák meg őket.

A szlovéneknél a fenyőfát megelőzően, amit Luther Márton, az evangélikus egyház német megalapítója terjesztett el, a XVI. században is hagyománya volt a zöld ágak használatának. A modern karácsonyfa állítás a XX. században vált általánossá, ezt megelőzően a plafonról lógatott fát természetes díszekkel látták el, így dióval, magvakkal, gyümölccsel. 

A karácsonyi időszak a horvátoknál december 13-ával, Szent Luca napjával veszi kezdetét. Ekkor vetik el az életet és termékenységet jelképező búzát, melyet kis edényekbe helyeznek és miután kihajt, nemzeti színű szalagokkal kötnek át. Egyes régiókban szokás, hogy a búza közé almát és gyertyákat helyeznek. Ez díszíti majd a karácsonyi vacsoraasztalt is. Később a karácsonyfa alatt, majd az ünnepek elmúltával a szoba sarkában kap helyet vagy a madaraknak adják. A lényeg, hogy semmiképp se jusson arra a sorsra, hogy kidobják.

Máltán minden városban és faluban tartanak körmeneteket karácsonykor, s emellett nagy hangsúlyt fektetnek a dekorációra is. A művészek az év során azon fáradoznak, hogy a legvarázslatosabb miniatűr jeleneteket teremtsék meg. A mozgó figuráktól a csordogáló patakokig, a valódi bonszaj fáktól a komplett barlangokig, amelyeket üvegből, porcelánból vagy akár kupakokból készítenek el. Lélegzetelállító a változatosság. A lelkes jászolkészítők azonban nem állnak meg a miniatűröknél. Számos téren akár ember-nagyságú jászol installációkkal találkozhatunk.