Ezer évbe telne felújítani a hevesi vízhálózatot a 2020-as tempó alapján

A Víz Koalíció nevű civil és szakszervezetekből álló országos szerveződés a tavalyi évben elkészítette tanulmányát a hazai víziközmű rendszerek állapotáról. Ehhez adatokat kértek a társaságoktól, amelyek segítségével összehasonlították társasági és települési szinten is a hálózatok állapotát. Arra voltak kíváncsiak, hogy 2020-ban mennyi felújítás történt a rendszereken, mennyi meghibásodást regisztráltak, valamint elemezték a hálózati veszteségről és az értékesítési veszteségről szóló adatokat is.

A hibák száma alapján megyénkben Eger, Gyöngyös és Kisköre vezet, egyenként 50-150 meghibásodást regisztráltak abban az évben, Hatvanban, Felsőtárkányban és Abasáron 25-50-et. A hibák száma általában arányos a település nagyságával. A hibasűrűség már pontosabb képet adhat a települések, illetve vízellátó rendszerek (több település is lehet közös hálózaton) állapotáról. Országosan az átlagos hibasűrűség kilométerenként 1,16 volt 2020-ban, a rekorder faluban ez a mutató 34 fölött volt Csehbányán, a Bakonyban, a legtöbb településen azonban 2 alatt maradt. Megyénkben a legmagasabb hibaszám Kiskörén volt, a 2-5 közötti tartományban mozgott kilométerenként, Abasáron és Ivádon pedig 1-2 között volt az a mutató. Több északi településen haladta meg a felet, a szám, de ebbe a kategóriába tartozott Poroszló és Újlőrincfalva is. A megye legnagyobb részén az átlagos hibasűrűség fél alatt maradt, az országos átlag 1,16.

A fajlagos hibaszám alapján a Heves Megyei Vízmű Zrt. (HMV Zrt.) szolgáltatási területe kedvező helyzetben van, hiszen 0,22 volt a kilométerenkénti meghibásodások mennyisége (ezzel a szolgáltatók közt az ötödik volt), míg az Északmagyarországi Regionális Vízműveknél (ÉRV) 0,7, a Tiszamenti Regionális Vízműveknél (TRV) pedig 1,45. A hazai szolgáltatók java részénél egy alatt maradt a hibaesemények mutatószáma. A tanulmány sorra vette a megyeszékhelyeket is, Eger 0,3 körüli mutatóval szintén a szerencsésebbek közé tartozott.

A Heves Megyei Vízmű Zrt. területe már nincs ilyen jó helyzetben, ha a 2020-ban végzett felújítások alapján vonunk le következtetést a teljes hálózat megújításá több mint ezer évre lenne szükség. Az önkormányzati tulajdonú víziközmű cégek veszteségeit nem fedezi az állam, ráadásul adófizetési kötelezettségük is van, amelyet ki kell gazdálkodni a több éve alacsonyan tartott vízdíjakból. Az állami tulajdonú ÉRV területén is 472 év kellene ahhoz, hogy a teljes hálózatot kicseréljék, ha olyan ütemben haladnak, mint dolgoztak 2020-ban, a TRV-nél pedig 396 év kellene a teljes megújuláshoz. 

A különböző csövek életciklusa 30-100 év, a földben lévő vezetékek életkora is 40-50 év már. A legtöbb helyen egyébként megyénkben nem történt felújítás, a középső térségekben keveset, az északi részeken, a Mátrában és Egerben, valamint kicsivel többet újítottak föl, ezeken például 200-600 év kellene a teljes rekonstrukcióhoz, ha marad az akkori ütemezés és pénz. Az átlagos felújítási ciklus hossza 271 év lenne országos átlagban.

Ami a hálózati veszteséget illeti, abban nem áll jól megyénk, sőt, az egyik legrosszabbul teljesít a 22 százalékos országos átlaghoz képest is. Ide tartozik egyébként a nem engedélyezett vízfogyasztás, a mérési pontatlanság, a hálózati szivárgás, a csőtörésből és üzemeltetési hibából adódó vízveszteség. Egy adatközlési hiba miatt például 92 százalékosra jött ki a tanulmányt készítőknek a Bátor, Egerbocs, Egercsehi, Hevesaranyos, Szúcs ivóvíz-rendszer vesztesége, de valószínűsíthető, hogy a betáplált mennyiség csak a tizede a kapott adatnak, így csupán 13 százalék lehet a valódi vízvesztés. Ugyanakkor 50-60 százalékos a hálózati veszteség Erdőtelek, Tenk, Kisköre, Mátraszentimre, valamint a parádi térség öt községében, valamint Pálosvörösmarton és Abasáron, de 40-50 százalékos további két tucat településen Bélapátfalva környékétől kezdve Domoszlóig és Szajláig, Tarnaleleszig, valamint például Egerfarmos és Mezőszemere, illetve Petőfibánya és Boldog vezetékrendszerén.

Az átlagos hálózati veszteség a szolgáltatók közül a HMV Zrt-nél 35,02 százalék, az ÉRV-nél 33,89 százalék, a TRV-nél 32,09 százalék, ami a víziközmű szolgáltatók között a nem túl dicsőséges 3-5. helyezéseket jelenti. A legnagyobb egyébként a veszteség a Borsodvíz hálózatán és a Mivíznél Miskolcon, meghaladja a 47 és a 44 százalékot. Eger a megyeszékhelyek között a szintén nem hízelgő második helyet szerezte meg Miskolc mögött 32 százalékos elszivárgással. Az értékesítési veszteség (ebbe beletartozik például az ingyenesen biztosított tűzivíz, a hálózat karbantartására, mosatására fordított technológiai vízfelhasználás) jellemzően 1-2 magasabb a sima hálózati veszteségnél (ÉRV 35,53 százalék, HMV Zrt. 36,83 százalék, TRV 34,79 százalék), Egerben például 37 százalék.

A tanulmány összegzése szerint az adatot szolgáltató állami és nem állami víziközmű rendszerek közül utóbbiak jóval kevesebb hibával és veszteséggel üzemelnek, és a felújítási ciklusuk is rövidebb valamivel, mint az állami tulajdonban lévőké. A kutatás a 2020-as állapotot vizsgálta, azóta a szolgáltatók helyzete romlott, hiszen sokkal magasabb energiaárakat kellene kigazdálkodniuk, az állam pedig csak akkor húzza ki őket nehéz helyzetükből, ha az önkormányzatok ingyenesen átadják neki a vagyonukat.