Gondolatok

Többektől hallottam, hogy meditálással igyekeznek csökkenteni a mindennapi stresszt. Az ismerőseim arról számoltak be, kellő gyakorlással le tudják csendesíteni a gondolataikat, és így kipihentebbek, jobban viselik a mindennapi megpróbáltatásokat. Kedvet kaptam hozzá. 

Hosszú évek óta az egyik legnagyobb vágyam, hogy legyenek olyan szabad fél óráim, amikor nem kattog az agyam semmin. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy teli zsák káosz a fejem. Jönnek-mennek benne a gondolatok. Mindig. Annyi eredményt már elértem, hogy lecsökkentsem a rossz hangulatúak arányát, így már nem fáraszt annyira a fejemben tomboló vihar, de azért nagyon vágynék rá, hogy elcsendesedjen néha. 

Elhatároztam, hogy most aztán megtanulok meditálni. A tanárom kilátásba helyezte, hogy fél-egy év kitartó gyakorlással már nagyon jó eredményeket lehet elérni. Jó munkához idő kell alapon elfogadtam, hogy nem egyik pillanatról a másikra érek el eredményeket. Amikor arra koncentrálok, hogy ne koncentráljak, akkor jönnek a legelképesztőbb ötletek: ennék eperfagyit csokiszósszal, legóval kellene körberakni a csengő mellett levert falat, ami egyébként három éve úgy néz ki, és bár nagyjából 15 éve nem hordtam ilyesmit, de most olyan jó lenne egy citromsárga felső. Teli zsák káosz, mondom én. Nem tudom, akik tudnak nem gondolni semmire, ők hogy csinálják, de ha egyszer eljutok arra a szintre, megosztom a titkot!