Süti

Nagycsütörtökön havazni kezdett. Háromszor fordultam a boltban, hogy meglegyen minden az ünnepekre. Mindenféle süteményeket is begyúrtam, előkészítettem, pihentettem, ahogy a receptek írják. Csak azzal nem számoltam, hogy a 25 éve jól szolgáló sütőm ezen a napon mondja fel a szolgálatot. 

Nem vagyok híve annak, ha elromlik valami a háztartásban, dobjuk ki, és vegyünk helyette újat. Az elmúlt években cseréltem is egy-egy alkatrészt a masinán, amíg volt Egerben egy olyan kiskereskedés, ahol fillérekért lehetett pótolni ezeket. Ma már nincs, de ha lenne is, hiába mennék most. Mindenki az ünnepre készül, szerelőt ilyenkor felesleges is hívni. 

Csak egy kis gumivacak ment tönkre, ami nélkül nincs kalács, se pogácsa. Nekiállok, szemlélem a gumit, harapófogóval próbálom a deformálódott részeket kiegyengetni. Hátha. Ülök a konyhában a tálak, krémek közepette, s eszembe jut, hogy ideje megköszönni a gépnek a szolgálatát. Minden tökéletesen megsült benne. Lássuk be, elfáradt. 

Főzök egy kávét, és imát mormolok. Add uram, hogy az a sok tojás, liszt, cukor, kakaó, sajt, tejföl meg mindenféle méregdrágán vásárolt földi jó ne vesszen kárba! Add, hogy azt a kinyúlt gumit ideig-óráig ideiglenesen oda tudjam rögzíteni, ahova kell. Már sül az első adag. E világban gyarlók és kiszolgáltatottak vagyunk, de lám, a hit csodákra képes. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)