Dr. Lengyel Gyula a pünkösd üzenetéről: az Atya és a Fiú a Szentlélekben válik elérhetővé

Az Isten a Szeretet. Nagy kezdőbetűvel. Így fogalmazott kezdésként dr. Lengyel Gyula erdőtelki római katolikus plébános, amikor a pünkösdről beszélt portálunknak. 

– Az, hogy Isten önmaga igazolja, hogy ő a szeretet, nem lenne hiteles, ha csak egyetlen személyben, egyetlen lényegben birtokolná önmagát. Éppen ezért ő három személyben – Atya, Fiú, Szentlélek –, de egy lényegben és azonos isteni természetben él. Ha megnézzük az egész egyházi naptári évünket, a karácsony, a húsvét és a pünkösd ünnepei nagyon szépen ráépülnek az egyes személyekre. Mindig úgy, hogy összefüggés van közöttük. A karácsonyt sokszor félreértjük, az igazából az Atya ünnepe. Az a nagy nyitány, amikor Isten beleavatkozik a történelembe. A húsvét a Fiú – Jézus Krisztus – ünnepe. Ő az, akit az Isten elküldött karácsony éjjelén, és aki 33 éven át azt teszi, amit az Atya vár tőle. A Fiú az, aki az embert konkrétan megszólítja, és emberi természetében a bűnnel együtt megváltja. Úgy kellünk neki, ahogy vagyunk – bűnösen. A Fiú a feltámadása utáni 40. napig, a mennybemenetele napjáig itt van közöttünk, de már nem tartozik ehhez a világhoz. Már egyszerre több helyen megjelenik. Már nem tudják tartóztatni. Már átlép a falakon. Ez előrejelzése annak, hogy ő már nem ehhez a földi térhez és időhöz tartozik. Sőt, azt mondja, jobb, ha én elmegyek, és elküldöm nektek a Szentlelket. És itt jön a harmadik ünnep, a pünkösd lényege: az Atya és a Fiú a Szentlélekben válik elérhetővé. Maga az Isten ugyanis mindegyikünkben benne van – emelte ki dr. Lengyel Gyula.

– Nagyon érdekes utalnom a Bibliában Jeremiás könyvére, amelynek az elején azt mondja az Isten: mielőtt megalkottalak, már ismertelek, mielőtt megszülettél, megszenteltelek. Ez mindnyájunk esetében elmondható. Ugyanis mindegyikünk egy olyan természettel bír, amely Istentől alkotott személy. Szabadjon itt a két nagy kultúrkörrel, a hellén és a római kultúrkörrel lezárni ezt a gondolatot. A személy szó görögül proszópon, amelyben ott a pro- előtag annyit jelent, hogy valakiért, valakikért születtem erre a bolygóra. A latin személy szó, a persona per- előtagja arra utal: én mások által tudom önmagam megvalósítani. Ahogy egy kortárs antropológus mondja: az ember igazából mint ittlévő, jelen lévő személy, valamint másokért, másokkal együtt élő személy teljességgel egybetartozik. Tulajdonképpen letükrözzük a Szentháromságot. Minden család a Szentháromság földi vetülete. Mert miből áll egy család? Az apa, az anya és a gyerekek. És az apa, anya szeretete a gyerekekben, mint gyümölcsben mutatkozik meg. Így tudnám a Szentlelket is jellemezni: ő közös gyümölcs, ajándék az embernek. A Szentlélek mindent a tudtunkra ad, és jelen van. Most is, az első pünkösd óta a világ végéig – hangsúlyozta dr. Lengyel Gyula.

A lelkipásztor rámutatott, hogy az kapja a Szentlelket, aki nyitott az Istenre. 

– A Szentlelket az Isten árasztja a világba. Az azonban az én egyéni döntésem, hogy megkeresztelkedem-e. Isten ugyanis rendkívül tapintatos. Az ő szótárából az olyan fogalmak, mint a kell, az akarom, vagy a muszáj, mind hiányzanak. Isten, mint teremtő, mindünkben benne van, hiszen az, hogy vagyok, azért történt meg, mert Isten akarta, hogy legyek. A megkérdezésem nélkül ő bennem van, de hogy belém költözzön Jézus hite, és bennem működjön a jelenvalóvá tévő Szentlélek, ehhez már kell az én beleegyezésem – jelentette ki dr. Lengyel Gyula. 

Jézus szavai szerint minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha.

– A Szentlélek az összefoglaló szeretet. A gyermeki létre utaló vonatkozása van. Azt mondja Jézus, hogy elküldöm nektek a Szentlelket, aki majd, amit mond, azt nem magától mondja, hanem amit tőlünk hallott – vagyis az Atyától és a Fiútól. Gondoljunk bele, hogy a gyermek milyen szókinccsel lép be az óvodai, iskolai életközösségbe? Azokkal a szavakkal, amelyeket otthonról hozott. Tehát mi, amikor azt mondjuk, Isten gyermekei vagyunk, akkor pontosan ezt értjük rajta: bennünket, mint Istentől alkotott személyeket elsődlegesen meghatároz egy természetfeletti kapcsolat az Atyával és a Fiúval – a Szentlélekben. Az mondja Szent Pál: nem vagytok a magatokéi. A ti testetek templom, a Szentlélek temploma. És ekkor kapjuk a választ: a szabad akarat dönti el kinek-kinek, hogy ő ezt a Szentlelket akarja-e befogadni, akarja-e a tanítást hallgatni. Ha valaki a Szentlelket elutasítja, az kizárja az életéből, hogy Isten nyelvén tanuljon, hogy benne vigasztalódjon a betegségben, gondokban, gyászban, egzisztenciális problémákban, és a halálos ágyán úgy menjen el, hogy tovább lép egy szintet. Aki a Szentlelket nem fogadta be, annál az Isten nem tud mást ítélkezni, mint azt, hogy nem ismerjük egymást. Ezzel a  Szentlélek elleni bűnnel az ember önmagát rekeszti ki az üdvösségből, hogy örök élete legyen. A Szentlélek elfogadása vagy elutasítása az ember egész életét gyökereiben meghatározó pillanat, de ezt a döntést az Isten tiszteletben tartja – foglalta össze dr. Lengyel Gyula.