Repülés

Legutóbb az eddigi hóbortjaimról írtam, s mint említettem, a gördeszkázást túl nehéznek találtam, így nem igazán mélyültem el benne, hogy így elkerüljem a plusz köröket a kórházban. 

Valamire mégis régóta vágyom, ami eltér a megszokottól. Ami egy kicsit kívül van a komfortzónámon. 
Megfordult a fejemben, hogy tetoválást csináltatok, de egyelőre jegelem a témát, van elég tűszúrás az életemben anélkül is. Aztán láttam a fővárosban egy hatalmas hőlégballont, ami kilátóként funkciónál. Felmegy jó magasra, ott elidőz egy kicsit, majd leereszkedik. Tériszonyom van, de gondoltam, mi baj történhet, maximum lekuporodok az aljába, és csukott szemmel megvárom, míg földet érünk. Egészen jó ötletnek tűnt, míg meg nem láttam közelről, hogy ott bizony nem sok hely van kuporgásra, és nem egy zárt kosár az alja, mint azt én elképzeltem, hanem minden irányból kilátni rajta. Közelről nézve nagyon imbolyog is, úgyhogy eddig még nem mertem rá felszállni, de nem vetettem el teljesen az ötletet. 

Utána viszont gondoltam egy merészet, és felültem egy AN-2-es repülőgépre. Mentünk egy rövid kört, láttam fentről a házakat, a szántóföldeket, a Tisza-tavat és a hegyeket is. Rutinos pilóta vitt fel, nem imbolygott a gép, s a kezdeti félelmem miatt kárpótolt a szép kilátás. Bár a tériszonyom nem múlt el a kalandtól, jó élményekkel gazdagodtam. 

Jó érzés néha feszegetni a határokat, javaslom másoknak is.