Illatok

Illatok, ízek kísérnek az úton. Ha néha eltévedek, csak lehunyom a szemem, és egy illatot hívok elő, hogy ne tévesszem el a helyes irányt. Ilyenkor mindig megnyugszom. Megbízható mérföldkövek, sok van belőlük. 

Nyaranta anyám kapros, túrós lepénye, az esti nyárson sült szalonna szomszédokig hatoló illata, a jeges, mentás, citromos szörp, a bográcsban lassan főldögélő gulyás, a hajnalban begyűjtött zsenge, gyalult uborka szelíd hívogatása. 
Nem tudom, hogy az agyban hol raktározódnak el az íz- és szagélmények, csak azt szeretném, ha ez a terület életem utolsó órájáig ép maradna. 

Szimatolok a nyári hajnalon a kertben. A rózsák már ragyognak, de csak a melegben kezdenek el illatot árasztani. A tegnap esti nyírott fű lanyha leheletét is érzem. 

Lekacsolom és felkötözöm a paradicsomot. A jellegzetes illat átjárja a kezem. Friss kaprot, petrezselymet tépek az ebédhez, bekészítem az idei, sokadik üveg kovászos uborkát az ötliteres üvegbe. 

Megrészegülten járok fel s alá. A menta, a citromfű most kezd virágozni, a zsálya már ledobta magáról rózsaszín ruháját. A teraszon felcsomózva lógnak a száradó fűszer- és gyógynövények. Ha megdörzsölöm őket, tudom, melyiket, milyen dobozba teszem majd télire. 
Halkan beosonok a házba. Kávét főzök, hogy mire jó anyám felébred, együtt kortyolhassuk a teraszon. 
Nyár van a javából. Már készül a rántotta is.