Megmondják

Tombol a nyár, tele a közösségi média vízpartos képekkel, aki csak teheti, elmegy vakációzni. Töltekeznek az emberek. Sok kikapcsolódási lehetőség még csak nem is pénz kérdése, mégis vannak, akik – számomra valami különös oknál fogva – nem képesek lazítani. 

Ami még megdöbbentőbb, vannak, akiknek fáj, ha mások kikapcsolódnak. Sokszor megfogadtam már, hogy nem olvasok kommenteket, és főleg nem idegesítem fel magamat miattuk, de amikor megosztok egy cikket egy ingyenes koncertről, amelyen az ország egyik legismertebb előadója lép fel, és megy alatta a pufogás, akkor azért megemelkedik a pulzusom. 

Mindig lenne jobb helye a pénzeknek, mindig van, aki jobban tudja – aki jól megmondja otthonról, a fotelből, miközben egyébként nem váltja meg a világot a közért tett hatalmas, önzetlen tetteivel... A „kedvenceim” azok, akik kijelentik, már pedig ők nem mennek el a koncertre, amíg az összes kátyú be nincs foltozva a világon. Nem tudom, eszükbe jutott-e már, hogy a vendégek számára ingyenes koncertet már rég kifizette az adott település – még az is lehet, hogy pályázati támogatásból –, és igazából teljesen mindegy, hogy tízzel több vagy kevesebb ember vesz majd részt rajta. 

Mi lenne, ha tudnánk örülni dolgoknak? Vagy ha épp az adott program nem is érdekel minket, akkor tudnánk csendben maradni? Helyette megtalálhatnánk, amiben örömünket leljük, és valószínűleg máris szebb lenne a világ. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)