Az egri és a mátrai borvidéken is félidejénél tart a szüret

– A szüret előtt bizakodók voltunk, s most közben már csalódások érik a gazdákat, mert súlyban egész kevés a termés idén – mondta Nyilas Ilona.

A hegyközségi tanácselnök szerint egyes területeken teljesen szép a szőlő, máshol nem, de nincsen különösebb rendszer benne, nem lehet tudni az okot. Ebből is látszik, hogy érdekes tréfát képes űzni a természet. A szakember elmondta azt is, hogy a tavaszi esőzések hátráltatták a növényvédelmet, így a lisztharmat és a perenoszpóra egyaránt kárt tudott okozni.

– Az bizonyos, hogy a termésátlag alacsonyabb lesz, mint a tavalyi volt. Ami pedig a minőséget illeti: a beltartalom elfogadhatónak mutatkozik – fogalmazott.

Megtudtuk tőle azt is, hogy a borvidékén az Irsai Olivér és a zenit fajták voltak az elsők, amit már leszedtek, gyakorlatilag még augusztus végén. Tart még, de a végéhez közeledik a tramini, a muskotály és a chardonay szürete.  A borvidéken egyébként 70, 30 százalék a kékszőlő és a fehér aránya az utóbbi javára.

– A kékszőlőből a rosénak szánt szőlőt szedik előbb. Erre a korábbi szüretelésre azért van szükség, hogy ne legyen erős a színe és a savtartalom is kellő mértékű legyen – tette hozzá a Mátrai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.

Farkas László az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke hasonló gondolatokat osztott meg portálunkkal. Szerinte a minőséggel nincsen gond. Elmondta azt is, hogy az idei szüret félidejénél tarthatunk. Fehérből a késői szedésűek – leányka, olaszrizling, hárslevelű vannak még hátra. Az olaszrizling szedése gyakorlatilag most kezdődött.

– A minőséggel nincs gond, inkább egy kiváló évjárat van kilátásban  fogalmazott – a szakember.

Tájékoztatása szerint az augusztus végi, szeptember eleji nagy hőség nem tett jót, ez is szerepet játszott abban, hogy a mennyiség a tavalyitól kisebb lesz. Kicsit apadt a szőlő, s növényvédelmi okok is közrejátszottak a terméscsökkenésben.

Ezen cikkünk készítése idején a portálunkon korábban megjelent, a szőlőfelvásárlási árakkal foglalkozó írás apropóján egyébként nagyon sok olvasónk kereste meg munkatársainkat. Ezekből a beszélgetésekből meglehetősen érdekes kép bontakozott ki. A helyzetet úgy lehetne legtalálóbban jellemezni, hogy a borászkodással nem, csak szőlőtermesztéssel foglalkozó gazdák – miközben kiszolgáltatott helyzetükre panaszkodnak – félnek és nem merik nyilvánosan, beazonosítható módon felvállalni panaszaikat.

Ahogyan az egyik gazdálkodó megfogalmazta, ha kiderülne, hogy ki kereste meg a sajtót, egészen biztosan nem vennének tőle egy kiló szőlőt se a felvásárlók. Pedig panasz az lenne bőven. Ezek egyike: a hegyközségi tanácsok annak idején a termelők és felvásárlók közötti egyeztetések, sz egyensúly megteremtése céljából jöttek létre. Ezzel szemben mára bürokratikus szervezetté lettek és inkább a borászok pártján állnak.  Ezért lehetséges az az elképesztő helyzet, hogy az égvilágon mindennek hatalmas mértékben emelkedett az ára, csak a szőlőé nem az elmúlt évtizedben.

– Nem nehéz belátni, hogyha ez így megy tovább a szőlészetet sokan abba fogják hagyni. Akkor viszont nem áll a borászatok rendelkezésére kellő mennyiségű szőlő. Következménye ennek a hamisítás, a külföldről történő behozatal lesz, miközben a magyar gazdák tönkre mennek – fogalmazta meg egyikük.

Ez az olvasónk vetette fel azt a problémakört is, hogy a termelők "adóznak" a hegyközségnek terület és a megtermett szőlő mennyisége után is. Évekkel ezelőtt még megtörtént, hogy a befolyt pénzekből utakat tartottak karban, tettek rendbe, mára már ez sincs, csak a bürokrácia.  Gyakran nem esik egybe például a hegyközség által megadott szedési időpont azzal, amikor a felvásárló hajlandó megvenni a szőlőt. A borászok – tisztelet a kivételnek, mint például a Szent Andrea Pincészet – visszaélnek azzal, hogy a szőlőt muszáj leszedni, és ha már lent van, mert romlandó, bármilyen nyomott áron is, de eladni is kénytelenek.