Hobbipék

Most, hogy tartósan lehűlt az idő, újra többször kapcsolom be a sütőt. Nyáron valahogy nem szívesen álltam neki dagasztani, és a házat sem lett volna szerencsés tovább melegíteni, miközben kisült volna a friss kenyér. 

A kertben már úgysincs munka, így a felszabadult időben újra felcsaphatok hobbipéknek. 
Van abban valami szép, ahogy buborékokkal telik meg a tészta, és olyanná válik, mint egy könnyű, meleg, puha paplan. Na persze ha a túl hideg vízzel vagy a túl sok cukorral, netalántán sóval megölöm az élesztőt, akkor az egészből nem lesz semmi – ilyen bölcsességekre jöttem rá tapasztalati úton. 
Volt tehát néhány tanulópénznek betudható tésztám, amiket bárhogy babusgattam, nem akartak megkelni. 

Pedig nagymamám profi volt kelt tészta témában, sokszor sürgölődtem körülötte, amikor a konyhában tevékenykedett. Ha nem is minden praktikát sikerült ellesnem tőle gyerekként, azért sok mindent megjegyeztem abból, amiket tanított. Szerettem nézni, ahogy átszitálta a lisztet. Kézzel dagasztott minden tésztát, és biztosra vettem, azért lesz minden olyan finom, amit ő készít, mert beleteszi a szívét, lelkét. Ezen múlna? Elég egy csipetnyi szeretet, és garantált a siker? Azért ennél több kellhet. 

Mostanra én is belejöttem, így néha úgy néz ki a házunk, mintha egy pékség lenne. Dagasztok, kelesztek, buktát sütök, pogácsatésztát hajtogatok, szezámmagot szórok a hamburger zsömlére, és sajttal hintem meg a kifliket. Mindent kipróbáltam, amit akartam. Már ami az élesztőt illeti. A kovász nevelésébe ugyanis még nem vágtam bele. Eddig. 

Most azonban új korszak nyílik a kis házi pékségemben: indulnak a kalandok. Ahogy azt kell, etetgetni, babusgatni fogom a Dezső névre keresztelt kis kovászomat, és bízom benne, hogy nem ölöm meg szegényt. 

Mindenkit arra buzdítok, találja meg azt a dolgot, amiért lelkesedni tud, és örömmel tölti el. 
Szebbé válik a világ az ilyen (kovász)kalandoktól. Ugyanis többször észrevettem már, ha valaki megtalálja, mitől válik boldoggá a hétköznapok szürkeségében, annak nem az teszi ki az idejét, hogy reggeltől estig keseregjen, és nem másokat ócsárol, hanem valami pozitívra fordítja a szabad kapacitását.