Őszi napok

Az ősznek két arca van, nagyon különbözőek, de mégis ugyanolyanok. Az egyik tipikus őszi nap, amikor már hűvös az idő, de még elég egy vékony kabát, egy pulcsi, mert hét ágra süt a nap. A fák hullajtják a leveleiket és gyönyörű, sárgás-barnás-arany színekben pompáznak. Kellemes, hűvös, őszi illat lengi be a környéket, minden élettel teli, nyugodt és szép. Ilyenkor jólesik kint lenni a szabadban, játszani, kutyát sétáltatni vagy csak elmenni egy túrára. 

A másik viszont feleennyire sem szép, de csak első ránézésre. Vannak azok a – szintén tipikus – őszi borongós napok. Ilyenkor nincs szín, az egész világ szürkébe bújik. Esik az eső, fúj a szél, felhős az ég, sötét van, mintha csak egy horrorfilm első tíz percébe csöppent volna az ember. Az ilyen borult őszi napokon sokkal kevésbé tűnik élhetőnek a világ. Mindenkinél ott az esernyő, mintha csak Angliában lennénk, hiszen bármelyik percben elkezdhet esni. Nekem a szépség ilyenkor a fényekben van. A szemerkélő esőben, a járdán sétálva, vagy az ablakon kinézve az autók lámpái, a piros, sárga, fehér színek szinte égnek az utakon. Megcsillan minden pocsolyában, minden falevél vízcseppjén. Ezekből a fényekből lehet tudni, hogy közeleg a tél. Hideg, borongós, ködös időkben az apró szépségeket kell megtalálni. Lehet ez egy bögre forró csoki, egy kávé vagy forró tea, egy film, a kedvenc sorozatunk vagy – mint nekem – a fények játéka. Szépséget ott lehet találni, ahol keressük. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)