Paradicsom és egyben para is a kiskörei víztározó

Ember alkotta para címmel tartott előadást Szendőfi Balázs természetfilmes, a Tisza-tóról szóló Ember alkotta paradicsom című film egyik alkotója. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett fővárosi eseményen a folyók duzzasztásának kellemetlen hatásait vázolta. Kifejtette, történelmi példák és kutatások alapján nem biztos, hogy jót tett az élővilágnak a tározó létesítése.

Előadásának elején kitért a vizákra (ezek nem cserélődtek, de a többi halfaj példányainak életben tartása gondot jelent), a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum fő látványosságaira, amelyek a legnagyobb édesvízi halfaj példányai. Ezek a Fekete-tengertől már nem tudnak felúszni a szigetközi ívóhelyekig, hiszen megépült a Vaskapu erőmű, a 33 méteres vízszintkülönbséget semmilyen hal nem tudja legyőzni, egy-egy kisebb hal a hajózsilipekkel följebb kerülhet. A Szigetközzel kapcsolatban megjegyezte, annak élővilágát egy másik duzzasztómű, a bősi tette tönkre. A vaskapu I. erőmű 1972-ben kezdte meg működését, a kiskörei duzzasztás pedig 1973-ban kezdődött. Innen számítják a Tisza-tó létrejöttét, bár az elárasztás 1978-ban történt. Szendőfi a duzzasztókat előadásában többször pontyvédműnek hívta, hiszen ezeknek köszönhetően nem fogyasztják őket a vizák.

Szendőfi kifejtette, a Tisza-tó diszkriminatív halparadicsom. Bár statisztikailag 50 halfaj fordul elő benne, ez a tiszai halakat és az eltévedt példányokat is tartalmazza. A valóságban inkább ennek fele gyakori lakója a tározónak. Kiskörénél 6-7 méteres szinkülönbséget kellene leküzdeniük a halaknak, de ez is lehetetlen, így a duzzasztómű alatt fordulnak elő kecsegék, illetve a tó területe nem alkalmas az áramláskedvelő halfajok megtelepedésének. A duzzasztés előtti és utáni felmérésekben az összes példányszám nem tér el jelentősen, de a garda, márna, kecsege, paduc, domolykó, magyar bucó létszáma töredékére esett, de sügér, harcsa, bagolykeszeg, karikakeszeg is ötödére, tizedére zuhant. Lett helyettük invazív amur, fehér busa és ezüstkárász.

Kifejtette, az európai folyókban az őshonos és áramláskedvelő halak egyébként is sebezhető populációja tizedére zuhant a 19. század vége óta. A duzzasztás átalakítja a medret, megállítja a hordalékot, módosítja az élőhelyet, Kiskörénél ez a hatás a gát fölött több mint száz folyamkilométeren tapasztalható. A Tisza-tó speciális eset egyébként, nem olyan mint más síkvidéki tároz, ez köszönhető annak, hogy az elárasztás harmadik, további másfél méteres üteme nem valósult meg. A sürgető megvalósítás miatt nem mélyítették a medret, nem vágták ki az erdőket, gyümölcsösöket, így szigetes, morotvás, mozaikos élőhely jött létre.

A duzzasztásnak azonban vannak hidrológiai hatásai mindenhol, és a duzzasztók láncolata hosszabb távon nem a víz visszatartását, hanem a környék kiszáradását segíti elő. A felgyorsult alvíz a saját aljzatát hordja el, mélyül a meder, a csökkenő vízsszint leszívja a talajvizet, utóbbi orzságosan évente 2-5 centiméterrel megy lejjebb. A gát fölötti részen pedig a meder feltöltődik és ödémásodik, sok munkába és energiáéba kerül a hordalék eltávolítása.

Szendőfi szerint, ha a halak nem is érdekelnek sok embert, a tiszavirágok igen. Ezek valaha egész Európában elterjedtek voltak, ma már csak a Tisza vízgyűjtőjén fordulnak elő. A Körösök duzzasztása harminc évvel korábban kezdődött, mint a kiskörei és intő példa, hogy a tiszavirág populációja, amely nagyobb rajzásokat is produkált, mint a tiszaiak, most omlik össze a teljesen belépcsőzött folyókon. A Tisza-tónál csak az öblítő csatornákban fordulnak elő a kérészek, a tóban nem, illetve a duzzasztott szakaszról is eltűnnek ezek a rovarok. Pedig turisztikai vonzerőt jelentenek a tiszavirágok, valóságos őrület van a násztánc idején, gazdasági hasznot is jelentenek tehát.

Föltette a kérdést, akarjuk-e tovább pusztítani a Tiszát, ahogyan a víztározónak használt Körösöket sikerült, ahonnan eltűntek a homokpadok, zátonyok és ahol tavaly bokáig ért a víz? A Cosngrádnál ötven éve tervezett duzzasztás ötlete megint előkerült, ez pedig megpecsételné a Közép-Tisza élővilágának sorsát, kezdve a halakkal, s tönkretenné a tiszavirág még meglévő legnagyobb populációját is. Az újabb gát építése az alsóbb szakaszon újabb medermélyüléshez és a Dél-Alföld kiszáradásához vezetne.

A filmes elmondta, szerint nem további technológiai beavatkozásokra volna szükség, hanem helyreállításra. A folyószabályozások utána az árhullámok magasabbak lettek, ezeket ki kellene engedni irányítottan az árterekre, lehetne visszafordulni a fokgazdálkodás felé, ha már az előrehaladás nem jött be. Vizes élőhelyek kialakításával, természetszerűbb vízvisszatartással lehetne tenni a kiszáradás ellen. Ezeket még most kellene megvalósítani, nem tíz-húsz év múlva, amikor sokkal nagyobb munka lesz a mélyülő medrek és lejjebb kerülő vízszintek miatt. Gazdasági haszna is van, ha a földeken pár hétig áll a víz és a talajba szivárog, hiszen utána nagyobb terméshozamokat lehet elérni. Előtérbe kellene helyezni környezetünket, az élővilágot, nem csak a GDP-t hajszolni és gabonát eladni Kínának. Az élhetőbb világ visszahatna az emberekre is.

A kérdések és válaszok között között előkerült az a téma, hogy milyen hatással járt, amikor a lassabban kanyargó folyót szabályozták és kedvezőbb lett a folyó az áramláskedvelő halaknak. Szendőfi szerint a halak az élőhely megváltozásakor elvándorolnak és beolvadnak másik populációba, ritkább, hogy kipusztulnak, de a kiszáradó holtágakban, patakokban ez is bekövetkezik. Valószínűleg a szabályozás előtt minden faj megtalálta a megfelelő élő- és szaporodóhelyet, a specialista fajok tűntek el. Ha ismét kanyargósabb volna a folyó, változatosabb élőhely lenne a Tisza, nem járna nagyobb térvesztéssel a mostani dominánsabb fajok számára, mint az a duzzasztásnál történt. A holtágak visszacsatolás esetén lenne természetes kanyar a folyóban, áramlana benne a víz, nem tűnne el belőle a kecsege, márna. A szabályozás az ívóhelyek eltűnésével járt és ennek következtében tizedére esett vissza a halállomány, amely a középkorban jelentős fehérjeforrást jelentett az embereknek, nem véletlenül nem volt nálunk éhínség. Vannak fajok, amelyeknek a köves aljzat megfelelő, de a kőszórások ezt elvették tőlük, a harcsák számát is visszavetette, amikor elvették a partalámosásokat.

A beszélgetésben előkerült még, hogy a madárállományra is hatnak a busák és amurok. A Hortobágy-Berettyón 2021-ben és 2022-ben is filmezett, az első évben rengeteg ott fészkelő madár volt, amelyek a következő évre eltűntek. Ehhez mindössze 15-20 beszabadult amur kellett, amely lelegelte a fészkeknek otthont adó növényzetet, s oxigénhiányt is előidéző algaburjánzást okozott. Szóba került a Ráckevei-Soroksári Duna ág is, ahol látszólag diverzebb az ökológiai állapot, mint az áramlás meggyorsítása előtt volt. Előfordulnak immár áramláskedvelő halak is, amelyek a Dunából úsznak be, de nem tudni, szaporodnak-e az ágban. Ezekkel együtt azonban megjelent az invazív ezüstkárász is, amely tönkreteheti az eddig meglévő élőhelyeket, például az úszó lápszemeket. A duzzasztás növényekre gyakorolt hatása komplex kérdés, az emberek jobban aggódnak a fákért és kultúrnövényekért, mint a szintén fontos gyepekért és vízinövényzetért.