Nem ásunk, nem kapálunk, ezt tanulták a kerecsendi kertbarátok Gyulai Ivántól

Néhány éve órákig lógtam a neten, hogy végighallgassam Gyulai Iván ökológus több részből álló előadását a mélymulcsos kertművelésről, a fenntartható gazdálkodásról. Már akkor is leesett az állam a hallottakról. Nem kevesebbet állított, minthogy felejtsük el az ásást, a gyomlálást, a permetezést kertjeinkben, és próbáljunk meg együttműködni a természettel. A sors által ránk bízott földterületen igyekezzünk minél kevesebb kárt okozni az élővilágnak, amely, ha nem bolygatjuk, tökéletes harmóniában működik, táplál, és gyönyörködtet egyszerre. 

Gömörszőlősre, ebbe a parányi kis borsodi faluba a kerecsendi kertbarátok szerveztek tanulmányi kirándulást a Felzárkózó Települések Program támogatásával. Az itt kialakított ökológiai intézetben és a hozzátartozó három hektárnyi területen 1990 óta gazdálkodik, folytatja kutatásait Gyulai Iván, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense, az Ökológiai Intézet igazgatója, a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja.

Saját tapasztalatai alapján azt tanítja, hogy minél nagyobb a káosz a kertben, annál hatékonyabban tudunk gazdálkodni. Közel két órás előadása alatt rengeteg minden szóba került. Részletesen elemezte a jelenlegi talajforgatásos, intenzív mezőgazdaság életellenes hatásait, a termőföld gyors pusztulását és az emberi egészség veszélyeztetését, másrészt tényekkel igazolta, hogy lehetséges pusztán a teremtés erejére, az élettel szövetkezve, kielégíteni szükségleteinket. 

Mondandójának lényege, hogy a hagyományos ásás, kapálás, gyomlálás, műtrágyázás, öntözés és vegyszerek nélkül is van élet, amely bőséges, elegendő és elégséges. Az előadáson a komposzthagyó mélymulcsos kertészkedés elmúlt huszonhárom évének történéseit és eredményeit is nyomon követhettük.

Megtudtuk, a talajpusztulás közvetlen oka a forgatás. Ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy húsz év alatt mindössze egy milliméternyi termőréteg képződik a talajon, talán elgondolkozna más lehetséges művelési módszereken. Ilyen az általa alkalmazott mélymulcsos művelés. Ennek lényege, hogy a talajt nem bolygatva, folyamatosan táplálja azt, mulccsal, istállótrágyával. Megértette, belátta, tapsztalta, hogy a felszín alatt milliónyi parányi lény, baktériumok, gombák, rovarok élnek és munkálkodnak a biológiai egyensúly fenntartásáért, s az ember számára oly fontos termőréteg előállításáért. Példaként a háborítatlan erdőket hozta fel, ahol az élőlények szimbiózisban, egymást segítő közösségben élnek, s szabályozzák fennmaradásuk körülményeit. 

Ott eszébe se jutna senkinek ősszel a falevelet összegereblyézni, azt műanyag zsákokba gyömöszölni és elszállíttatni. A tápanyagban gazdag talajért azonban mégis oda igyekszünk, amikor például tavasszal virágot ültetünk. Amikor a felszántott, felásott földjeink csupaszon, takarás nélkül tűrik az időjárás viszontagságait, legalább úgy szenvednek, mintha az emberi testről lenyúznák legfontosabb védőrétegét, a bőrét. 

Hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy szépen gondozott, gyomlált, agyonpermetezett, műtrágyázott kertünkben bőséges termést szüretelhetünk, ha gyümölcseink, zöldségeink beltartalmi értéke egy 1950-től 2010-ig  tartó kutatás szerint minimálisra csökkent. Hiányoznak belőlük a természetes ásványi anyagok, vitaminok. Az emberiség nagy része minőségi éhségben szenved. Hiába van tele az asztal, ha az étel nem táplál egészségesen. Az eredmény rosszul táplált, elhízott, számos betegségben szenvedő emberi populáció.

S hogy mi a megoldás? Erre is választ kaptunk. Iván 23 évvel ezelőtt kísérletképpen 30-60 centiméteres mélymulccsal (széna, szalma, istállótrágya) takarta le kertje egy részét, egy másik területet hagyományos módon művelt, felásta.  

Néhány év alatt látványos eredményeket produkált. A jól beállt mélymulcsos kertet többé nem kellett gyomlálni, kapálni, öntözni,  önfenntartóvá vált. Felhagyott a gyümölcsfák permetezésével, metszésével,  az alattuk lévő talajt azonban ugyanúgy táplálta, az úgynevezett kártevőket pedig társnövényekkel tartotta kordában. Példaként hozta fel a levéltetvek elleni küzdelmet. Ha a fa környékére ültetünk némi fekete bodzát, cickafarkot, körömvirágot, ezek csaliként magukhoz vonzzák a tetveket.  Nincs többé szükség permetezésre.

Szó esett ezen kívül talajunk leghasznosabb lakóiról, a földigilisztáról, az ingyen napszámos vakondról, aki úgy ás, hogy semmilyen élőlényt nem károsít meg. A friss vakondtúrásba vetett mag garantáltan kicsírázik és gyönyörű terméssel ajándékoz meg. Gyulai Iván nem méricskél vonalzóval, körzővel, nincsenek kertjében monokultúrás vetősorok, mára mindent ural az őskáosz, amiben mégis tökéletes rend uralkodik. Az egészséges zöldséget, burgonyát egy mozdulattal, sértetlenül emeli ki a porhanyós földből, nincs szüksége ásóra.

Aki szereti a kertet, az tudja, hogy semmivel nem pótolható boldogságot termel annak látványa, a benne való tevékenykedés. Ha egyszer azt is megtanulnánk, de legalább kísérletet tennénk arra, hogy tiszteljük annak parányi lényeit, talán embertársainkkal is sokkal megértőbbek és elfogadóbbak lennénk.

Sok minden mást is tanultunk ezen a délelőttön a kiváló szakembertől. Nyitottságot, empátiát, elfogadást és végtelen bölcsességet, amit egy élet munkája és saját tapasztalatai érleltek meg.