2024.01.07. 15:23
Az újszülött megöléséért ma már akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható
Éppen húsz évvel ezelőtt közölt a Heves Megyei Hírlap egy hosszabb cikket az addig privilegizált esetként büntetett csecsemőgyilkosságokról annak apropóján, hogy 2003. március 1-je után – a Büntető Törvénykönyv módosítása nyomán – az ilyesfajta tett már minősített emberölésnek, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűntettnek számít.
A lapban megvont konklúzió az volt, hogy a Btk. módosítása ellenére a kórházakban elhelyezett babákat befogadó fülkék léte ellenére továbbra is gyakran oltják ki épphogy világra jött csecsemők életét hazánkban. Akkoriban az okozott éppen országos döbbenetet, hogy Kecskeméten – egészen más bűntény gyanúja miatt indított eljárás során – derült ki nem is egy, de mindjárt két szörnyű tett.
Az alföldi városban a rendőrség egy 41 éves helyi férfi ellen visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel vétség megalapozott gyanúja miatt indított eljárást. A tanyáján tartott házkutatás során meg is találták ezeket. Kihallgatták az illetőt, s a nála 14 évvel fiatalabb román állampolgárságú élettársát. A nő arról is beszámolt, hogy júniusban szült a fürdőszobában, s a világra jött csecsemőt párja a vízóra aknája alatt elföldelte. Vallomása egy későbbi részében aztán azt is elismerte, hogy pár évvel korábban is elkövetett már csecsemőgyilkosságot. A két újszülött földi maradványait az általa megjelölt helyen meg is találták.
Néhány olyan Heves megyei példát is felidézett a lap, amelyek arra utalnak: a csecsemőgyilkosságok hátterében a legkülönfélébb körülmények játszhatnak befolyásoló szerepet. Ezek egyike annak a 27 éves gyöngyösi nőnek a tette volt, aki még 2002 májusában szánta el magát a cselekedetre. Amikor jelentkeztek a szülési fájdalmak, édesanyja lakóházának padlásán adott életet egy érett, életképes kisfiúnak.
Vallomásában azt állította, csak arra emlékszik, hogy az udvaron rátámadt a saját kutyájuk, előle menekült a padlásra, s ettől kezdve nem tud semmiről. Márpedig a vizsgálat kiderítette, hogy a szülést követően a köldökzsinór megrántásával kiszakította a méhlepény egy részét, amit eszméletlen állapotban nem lehet megtenni. Az újszülöttet egy nejlonzsákba és egy papírdobozba csomagolta, emiatt a baba megfulladt.
A csaknem sokkos állapotú nőre több órával később a férje talált rá. Ha nem kerül kórházba, elvérzett volna. Az egészségügyi létesítményben természetesen azonnal megállapították, hogy nemrég szült. Végül első fokon a bíróság ítéletében azt mondta ki: az anya egyenes szándékkal valósította meg ölési cselekményét, s őt nem jogerősen három év börtönbüntetéssel sújtotta.
A csecsemőgyilkosságok hátteréről
Arról is írtunk két évtizede, hogy milyen okok vezethetnek a csecsemőgyilkossághoz. "A tudatlanság, a nem elégséges szülői felvilágosítás, a szellemi éretlenség, az át nem gondolt szerelmi, szexuális kapcsolatok kialakítása, a saját felelősségérzet teljes hiánya... Leggyakrabban a családbeli meg nem értés, a túlzott szülői szigortól való félelem, nemkülönben a szegénység, a sanyarú életkörülmények, a pénztelenség, a gyermek felnevelésének kilátástalansága, a párkapcsolat, netán a házasság végérvényes megromlása figyelhető meg a másik oldalon. A végső elkeseredésben megvalósuló csecsemőgyilkossághoz azután, objektív közrehatásként, rengeteg alkalommal hozzájárulnak az ostoba, meggyökeresedett társadalmi előítéletek, hasonlóképpen pedig közrejátszhat a nagyfokú részvétlenség, az érzéketlenség, a közönyösség mások – akár még a hozzátartozók – gondjai iránt.
Egy 22 éves adácsi nő példáját is idézi a lap, aki – szintén 2002-ben – családi otthonuk fürdőszobájában szült leánygyermeket. Eközben egyébként a másfél éves kislánya a szobában aludt. A nő úgy viselkedett, mint egy rendes anya, bár az igaz, hogy a terhességét titkolta. Mindezzel együtt is napközben felöltöztette a csecsemőt, többször megszoptatta, tisztába is tette. Aztán egy hirtelen elhatározással kora este megfojtotta.
Kivárta az éjfélt és a szomszéd telkén elföldelte a nejlontasakba helyezett kis holttestet. Az első fokon eljáró megyei bíróság őt már 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt 7 év hat hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
Az elsőfokú büntetőtanács ítéleti indoklásában azt is kifejtette: ha nem is büntetőjogilag, de megállapítható a szülők és a környezet felelőssége is. Nehezen érthető ugyanis az, hogy az édesanyjával egy háztartásban élő fiatal nő terhességét nem vették észre. A teljes fokú közömbösség folytán nem nyújtottak neki segítséget például ahhoz, hogy ne ilyen rettenetes módon oldja meg a problémáját.
A bizalom hiánya, a családba való be nem fogadás, a lenézés, a megalázás vezetett a bíróság szerint egy újszülött életének elvételéhez 2003 márciusában Hevesaranyoson. A 22 esztendős nő élettársi kapcsolatban volt bizonyos T. P-vel, akinek 2001-ben már szült egy gyermeket. A fiatal nő élete meglehetősen sanyarúnak minősíthető, hiszen rabkórházban született, nem ismerte az apját, az anyja elhagyta, ő 12 évesen állami gondozásba került. Félig cigány származása is nehézségeket okozott neki.
Azon a végzetes 2003. márciusi hajnalon az udvaron, nagy hidegben szülte meg fiúgyermekét. Az utolsó pillanatig nem mert beszélni a család előtt a terhességéről s kiszolgáltatottságát bizonyítja, hogy milyen körülmények között adott életet az újszülöttnek. A hajnali zajokra a villanyt felgyújtó ,.anyósának" sem merte elmondani, hogy épp akkor szült.
A meztelen csecsemőt az udvari WC mellett rejtette el. Percekkel később ugyan megtalálták és kórházba szállították a csecsemőt, ám ő – kihűlés következtében –másnap meghalt. A bíróság már első fokon jogerősen öt év börtönnel sújtotta a vádlottat. Jogtörténeti sajátossága az esetnek, hogy az elítélt 123 órával lépte túl a módosított Btk. hatályba lépésének dátumát, így már az alapján bűnhődött.
Az újszülött életének elvétele a jogban meglehetősen vitatott megítélésű volt évtizedeken át. A XIX. századi Csemeghy-kódexben a házasságon kívül született gyermek megölését enyhébben ítélte meg a jogalkotó. A szocialista büntetőjogban elsősorban azt igyekeztek figyelembe venni a paragrafusok kidolgozói, hogy szüléskor megváltozik az anya pszichés és fizikai állapota. Lehetséges olyan időszak a gyermek világrahozatalát közvetlenül követő percekben, esetleg órákban, amikor meglehetősen korlátozott a szülő nő beszámítási képessége, s igazából nem is tudja, mit cselekszik.
A törvényhozás 1999. március 1-jével módosította a Btk.-t, s minősített esetté tette a 14. életévét még be nem töltött gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket. Bekerült ugyanakkor az emberölés privilegizált eseteként az újszülött megölésének bűntette. Ez utóbbit az követi el, aki szülés közben vagy közvetlenül szülés után végez a kicsivel. Az előbbi bűncselekményt 10-töl 15 évig, illetve életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetéssel fenyegeti a törvény, az újszülött megölését viszont 2-től 8 évig terjedővel. Újabb módosítás nyomán 2003. március 1- jén lépett hatályba az a rendelkezés a Btk.-n belül, miszerint az újszülött meggyilkolása is az emberölés minősített esete, s büntetése 10-től 15 évig, illetve életfogytig tartó szabadságvesztés. A hevesaranyosi eset — amely 2003. március 6- án történt — már e szerint ítéltetett meg.
(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)