Fotókon egy hódcsalád a kiskörei vízlépcsőnél

Mészáros János abádszalóki fotós volt a szerencsés, aki a kiskörei vízlépcső üzemi hídjának lábánál egy egész csapat hódot fotózhatott a napoknak, számolt be az I love Tisza-tó. A Cikkben azt írják, szemmel láthatóan jól érzik magukat a duzzasztómű zsilipjei mellett.

A cikk szerint nem jelentenek veszélyt a vízlépcsőre, a vízlépcső sem jelent számukra veszélyt – rendszeresen szoktak ott megjelenni: „Ők sokkal technikásabbak, okosabbak, minthogy bajuk essen, nem mellesleg született mérnökök.”

Az Eger-patakban is jó ideje állandó vendég egy hódcsalád, itt azonban a helyiek egy része nem nézte jó szemmel az állatok tevékenységét, le akarták bontatni a gátjukat. Azonban  Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense elmondta, ha lebontják, nem biztos, hogy elmennek, pár nap csak míg visszaépítik.

–  A hódvár az állat lakó-és szaporodó helye. A hódgátak a hódok által kialakított keresztirányú építmények, amelyek mögött kialakuló állóvizekben megtelepedő hínárközösségek jelentik a hódcsalád számára az elsődleges élelmet. Ennek hiányában – például, ha elbontják a gátat –, vagy a téli táplálékhiányos időszakban fogyasztják a vízparti bokrosok, esetleg a fák rügyeit, hajtásait. Vizsgálatok szerint a víztértől legfeljebb 15 méterre távolodnak el. A hódok nem alszanak valódi téli álmot, hanem élelemraktárt készítenek, így a fagyos időszakban sem maradnak táplálék nélkül. Amíg a jég nem válik teljesen áttörhetetlenné, a hódok mindig megújítanak rajta egy-egy léket, amelyen át ki tudnak járni táplálékot szerezni. Amelyik hód veszélyt észlel, farkát vízbe csapja, ezáltal hangot keltve figyelmezteti társait. Mivel a víz jól vezeti a hangot, messzebb levő társaik is értesülhetnek az ellenség közeledtéről – nyilatkozta. Mint mondta, az eurázsiai hód hazánkban védett állat, és egyben közösségi jelentőségű faj is. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke ötven ezer forint.