Készpénz

Kollégám minapi értekezését olvasva a boomerlét kihívásairól, elárulom, nagyon tudok azonosulni a felvetésekkel. Az internet, bár lassan negyedszázada használom magam is, legalább annyira megnehezíti mindennapjaimat, mint amennyire nélkülözhetetlenné emelte magát úgy a munkát, mint az egyéb tevékenységeket illetően, ideértve az élet összes pillanatát. Persze, talán többet meg tudnék tanulni belőle, mint amennyit tudok, ha nem idegenkednék már a nyomógombok emlegetésétől is. 

Földhözragadt Jánosként veszem tudomásul a változásokat. Nemcsak mostanában van ez így, fiatalon se haladtam együtt az idővel, ami, ha felpörgött mellettem, durcásan bevágtam a satuféket ahelyett, hogy legalább a menetszelet a vitorlába fogtam volna. Gondolom, tükröződik ez az írásaimban is: ha nőkről beszélünk, szoknyát látok és nem csípőnadrágot, ha házasságról, akkor férfit és nőt, ha pedig piáról, akkor szilvapálinkát és nem pancsolt rózsaszín löttyöt. Folytathatnám, de nem teszem, ennyiből is kitűnhet maradiságom. Már csak a pénzről engedjenek meg egy gondolatot, mert ezzel teljes a kép: irtózom a bankkártyától, őszintén szólva használni sem tudom. 

Amióta pedig – még a hőskorban – elvette tőlem az automata, s ott maradtunk egy teljes hétvégére kápé nélkül, félek is tőle. Marad a cash, ami ugyanúgy jó a kocsmában, mint a benzinkútnál, vagy épp a zsebembe gyűrve. A lényeg úgyis az, hogy sok legyen belőle. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)