A természet pusztulása és az ember rossz mentális állapota összefüggésben vannak

Hétfőn A Föld napjával indult a Fenntarthatósági Témahét, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy globális felmelegedés, vízhiány, csökkenő energiakészlet, klímaváltozás fenyegetik a bolygónkat, ha gyorsan nem változtatunk szemléletünkön és magatartásunkon. A közelmúltban a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtárban Szalay Tünde, gyöngyösi zöldgondoskodás-környezetpedagógiai szakember, egészségfejlesztő mentálhigiénikus tartott tanulságos előadást a témában, ahol az ember felelősségére mutatott rá a káros folyamatok eluralkodásában. Rávilágított arra, hogy a XXI.századi ember rossz mentális állapota és környezet pusztulása szoros összefüggésben vannak egymással.

Szalay Tünde az elmúlt több mint egy évtizedben az emberek lelkivilágával foglalkozott. Mint mondta, a zöldgondoskodás azt jelenti, hogy az emberek belső életén és a természeten együtt kell segíteni.

– Az emberek ma óriási információs homokviharban élnek. Ellentétes közlések keringenek arról, hogy klímakatasztrófa van, vagy sem? A világ a vesztébe rohan, vagy sem? Albert Schweitzer Az élet tisztelete című munkájában azt írja, hogy az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek – a növényekét és az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőséghez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek. A belső indíttatásunk határozza meg, hogy ártó vagy építő szándékkal viszonyulunk a környezetünkhöz. Ez a válasz arra, hogy az egyik ember miért szemetel és rombol a természetben, a másik meg önszántából, a szabadidejében összeszedi szemétszedő túrákon az előbbi hulladékát. Minden bizonnyal valamennyi emberben ott van ugyanakkor sejtszinten az a régi emlék, hogy mi az élőlényekkel együtt éltünk, egyek voltunk velük. Ez szeretetteljes vonzalmat kelt bennünk a természet iránt – magyarázta Szalay Tünde.

A szakember ugyanakkor rámutatott arra, hogy a mai korszellem következményeként a természet tárgyiasult, és eszközzé vált. 

– Nagyon sokszor az emberek egymást is úgy kezelik a társadalomban, munkahelyen, egymás közti viszonyban, mintha csak termelőkről és fogyasztókról volna szó. Ennek a hozadéka az, hogy az ökoszisztémát szolgáltatásként említik. Egy olyan jóléti társadalomban élünk, amelyben nagyon sokan valójában nincsenek jól. Vajon biztos, hogy a világban csak a klíma változott meg? Nem lehet, hogy az ember belső világa is más lett? A gondolkodásmódja, a lelkisége? Százmilliós nagyságrendben tartanak nyilván a világon depressziós embert. A néhai, Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert, valamint Dúll Andrea környezetpszichológus egybehangzóan azt állítják, hogy a betegségeink a környezetünkkel való össze nem illésből, a környezeti diszharmóniából erednek – emelte ki Szalay Tünde.

Vajon ki fogja fenntartani a világot, ha egy beteg társadalomban élünk, tette fel a kérdést a zöldgondoskodás-szakember.

– Általában mindenki azt gondolja magáról, hogy ő jól teszi a dolgát, ezért azt feleli erre: majd valaki más.  A falusiak a városiakat hibáztatják, hogy túlfogyasztással pusztítják a világot. A városiak túltermeléssel vádolják a falusiakat. Akadnak, akik szerint más kontinensen élők életformája okoz problémát. Valójában megy a körbehibáztatás. Van, aki szerint majd az unokáink oldják meg a fenntarthatóság, környezetvédelem problémáit. De akad, aki azt hiszi, hogy a hatalmas technológiai fejlődés majd megoldást hoz. Mivel az egyéni életünkbe is bekúsznak a környezetünk krízisei, folyamatosan napi feszültségeket keltve, ritkán látjuk meg, merre van az előre – mutatott rá Szalay Tünde.

Mint mondta, a világ lakosságának jelenleg 60 százaléka városokban él. Ez az arány 2050-re várhatóan 70-75 százalék lesz. 

– A városi és a falusi ember életvitele már nagyban hasonlít. Ugyanakkor a városiak jóval kitettebbek az egészségromló hatásoknak, mint a természeti környezetben élők. Ha a kitettséget és a természethiányt tekintjük, akkor a világ lakosságának kétharmada természettől távol, stresszben, kifáradásban, nagyon sokszor magányban és elszigeteltségben él, pusztán abból adódóan, hogy városi. A közösségi háló hiánya a városi ember számára óriási veszély, mert nincs kihez kapcsolódni, nincs, akivel megossza a problémáit, de még az örömeit sem. A városi zöld területek növelésével ugyanakkor ezen is segíthetünk: azok ugyanis nemcsak esztétikai élményt nyújtanak. Egy kutatás szerint egyetlen százalék zöldterület-különbség akár egy életév különbséget is jelenthet két városlakó között. Nagyon fontos emellett, hogy tudunk-e különbséget tenni a szükségleteink és az igényeink között? A jakuzzis medence az udvaros nem biztos, hogy szükséglet. Az ezredik csecsebecse megvétele nem szükséglet. Nagy kérdés, tudunk-e inkább a szükségleteink szerint élni, mint az igényeink szerint? Tudunk-e a mindennapokban inkább az élet mellett dönteni? Mert a fenntarthatóság, a környezet védelme az élet védelméről szól. És nemcsak az emberi élet, de minden egyes természeti lény védelméről szól – hangsúlyozta Szalay Tünde.

A valódi fejlődésünk az azonosságot megőrző változás, összegezte a szakember.

– Az ember nagyon sok esetben azt tekinti fejlődésnek, ha átad egy létesítményt, egy utat, találmánnyal rukkol elő. De az is fejlődés, és épp ilyen fontos, amikor a belsőnk minőségben fejlődik. Dr. Dittrich Ernő A jövő neve élet című könyvében írja: a lélek fejlődése megszünteti a klímapusztítást. A természet teljességével való rendszeres, élő kapcsolat alapvető jelentőségű ehhez: a gyerekeket hagyjuk például a pocsolyában ugrálni, mi pedig akkor is menjünk ki a városba találkozni egymással, ha pocsék az idő. Ha a természet minden egyes folyamatával és lényével naponta, de legalább valamilyen rendszerességgel kapcsolatunk van, az fizikailag és mentálisan is védettebbé teszi az embert – a városit is. A természettel, az élőlényekkel és az emberekkel való szeretetteljes napi kapcsolatunk hatalmas személyiségformáló erő. És egy egészségesebb, elégedettebb, belül boldogabb ember egészen biztosan környezettudatosabb emberré válik, aki felelősséget vállal a környezetéért – foglalta össze Szalay Tünde.