Könyvtári várakozás

A Dűne első része annyira nem kötött le, azonban a második film után úgy gondoltam, talán a könyveket is érdemes lenne elolvasni, emlékeimben az van, hogy apa is szerette, kár, hogy már nem tudom tőle megkérdezni. Mivel hat részből áll a sorozat, és nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog a sci-fi egyik alapműve, a könyvtár felé vettem az irányt, azaz csak vettem volna, de épp ki volt kölcsönözve az első rész, az adatbázisban viszont láttam, hogy a felsővárosi fiókkönyvtárban fellelhető egy példány, úgyhogy még aznap könyvtári tag lett anya is, ugyanis vele vetettem ki a regényt, mert neki közel van. 

Annak ellenére, hogy láttam a filmeket és tudtam mi a könyv cselekménye, mégis lenyűgözött az olvasmány, úgyhogy a költséghatékonyság érdekében, úgy döntöttem, hogy a további részeket is a könyvtárból kölcsönzöm ki. Az adatbázisban meg is néztem, hogy egy-két nap múlva esedékes a kölcsönzés vége, így boldogan előjegyeztettem és vártam, hogy hamarosan a második részt is a kezembe foghatom. 

Azonban eltelt két hét és a honlapon továbbra is azt látni, hogy április 2. óta nem vitte vissza valaki a könyvet. Mindennap megnézem, van, hogy többször is, hogy vajon visszakerült-e a könyv a helyére, és én mikor mehetek érte. De ha így haladok, tényleg meg kell venni mind a hat részt, de a költséghatékonyságot most se veszítem szem elől, így hát kénytelen leszek barátoktól és rokonoktól ajándékba kérni mind a hat könyvet. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)