A Bolt-tetői Árpád-kori temető abasári ikertestvérében leprásokat is eltemettek + videó

Az abasári ásatás volt a téma a Magyarságkutató Intézetben (MKI) áprilisban rendezett tudományos konferencián. Portálunkon már beszámoltunk arról, hogy az eseményen a régészet, az antropológia, az arheogenetika és más kapcsolódó tudományágak képviselői a feltárás eddigi leleteinek vizsgálata során elért eredményeiket osztották meg egymással. Mint ismert, az Aba Sámuel király egykori központját feltárni, és az egykori uralkodónk sírját megtalálni hivatott régészeti munka 2020 őszén kezdődött az MKI szakemberei által az abasári Bolt-tetőn, és napjainkban zajlik az eddig feltárt, mintegy 1800 négyzetméteres lelőhelyrész teljes körű tudományos feldolgozása. 

A konferencián előadást tartott Tóth Zoltán, az egri Dobó István Vármúzeum régésze is, aki arról beszélt, hogy Abasár északnyugati részén, a Pétermály (Peterma) lelőhelyen 2014-ben egy Árpád-kori templom körüli temetőhöz tartozó 64 sírt tártak fel. Pétermály mintegy két kilométerre található a Bolt-tetői ásatástól a Sár-hegy keleti oldalán, a szőlőültetvények alatt. 

 – Régészeti szakfelügyelet keretében dolgoztunk a területen, mert elindult egy ivóvízvezeték kiásása, s a tervezett nyomvonala már a korábban ismert lelőhelyet érintette. Számítottunk arra, hogy sírok kerülnek elő, nem is tévedtünk. Mivel itt naponta mezőgazdasági gépek közlekedtek, és egyes sírok fölött 20-30 centiméter volt csak a földréteg, nagyon töredékes állapotban voltak a fellelt emberi csontok. Azt mindenképpen el lehet mondani, hogy szinte ugyanazt a temetkezési szokást láthatjuk a pétermályi területen, mint amit a Bolt-tetőn. Ez azzal magyarázható, hogy az itt feltárt sírok közül a legrégebbiek, azaz a temető keletkezése a vizsgálatok alapján a XI. század első harmadára tehető, amikor Aba Sámuel is élt és uralkodott. Azt lehet mondani, a Bolt-tetőn feltárt és pétermályi temető egy időben keletkezhetett. További magyarázat az azonosságra a mindössze két kilométeres távolság a két lelőhely között, ami erősen feltételezi az akkor Pétermályon, illetve a Bolt-tetőn élt közösségek közötti intenzív kapcsolattartást. Minden Pétermályon megjelenő szokás alapvetően a Bolt-tetőről eredeztethető. Itt is megjelennek a kővel kirakott, kőpakolásos sírok. Megfigyelhetőek voltak a koporsómaradványok is. A sírok alján deszkákat helyeztek el, és erre helyezték rá a rönkkoporsókat. A felszedésük során már restaurálni is tudtuk a famaradványokat. A vizsgálatok azt mutatták, hogy tölgyféle volt a fafajta, amit a koporsó kialakításánál használtak. Itt 64 sírt tudtunk feltárni, de nagyságrendileg több száz sírról beszélhetünk – részletezte Tóth Zoltán.

Mint előadásában elmondta, még 1978-ban feltártak egy Árpád-kori templomot, amely építésének az első periódusa a XI. század középső harmadára tehető, a második időszak pedig a XIV. század elején kezdődhetett. Az eredeti templom körül, illetve a három évszázaddal későbbi kiegészítése alatt található a temető. Régi családi fotói bizonyítják, hogy a múlt század 30-40-es éveiben a templom maradványai még elég szép állapotban voltak. Számos felvétel készült itt, hiszen nagyon sokáig búcsújáró hely volt. Ezt az állapotot tette tönkre a téesz-időszak: az 50-60-as évek mezőgazdasági munkái során teljesen megsemmisítették. A falakból ma már semmi sem látható, tette hozzá Tóth Zoltán.

– Visszatérve a sírokhoz, volt, ahol csak az elhunyt személy környezetét rakták ki kővel. Azonban találtunk 3-4 fedlapból álló kőpakolásos sírokat is. Ez szinte majdnem ugyanaz a példa, mint amit a Bolt-tetőn is látni. A 47-es sírnál pár kőtömbből állt a fedlap. Egy fiatal fiú csontváza került elő, egyedül temették ide. Egy másik esetben két központi sír található a két szélen, közötte egy gyermeket temettek el. Az ő sírját is kővel rakták ki a két fedlap közötti részen. A 48-as sírnál látni, hogy a mezőgazdasági munkák teljesen félbevágták a maradványokat. Az 51-esnek a vázrészei megmaradtak. Rovásírásos gyűrű került elő belőle. Nagyon szép, a korszakra jellemző  tárgy volt a XI. század végén, XII. század elején. A keltezését segítette, hogy a 2 darab S-végű hajkarika is előkerült a sírból. Találtunk olyan női sírt, ahol a koponyán sérülés is megfigyelhető volt. A lelet nagyjából a XI. század második felére keltezhető a sír, hiszen itt a koporsómaradványokon kívül egy Salamon-érme is előkerült – Salamon király 1063-tól 1074-ig uralkodott –, illetve 4 darab S végű hajkarika. A 26. számú sírban egy gyermek temetkezésnél szépen megmaradt az a laza kötésű textildarab, amely a restaurátor szerint lenből vagy kenderből készült, ez a halotti lepel maradványa. Kijelenthetjük, hogy ugyanúgy, mint a Bolt-tetőnél, itt sem sok a sírokban talált tárgytípus. Ami előkerült, az alapvetően ezüsttárgy. Egy Árpád-kori templom körüli temetőhöz képest jómódúak voltak az itt élő személyek is, annak ellenére, hogy nem a központi, Bolt-tetőn feltárt temetőben temették el őket. Nemcsak a sírokban lelt tárgyak jelzik a jómódúságukat, egy kőpakolásos sírnál tudni kell, hogy az akár nagyobb anyagi ráfordítást, társadalmi összefogást igényelhetett – magyarázta Tóth Zoltán.

Az egri vármúzeum régésze több érdekességről is beszélt az antropológiai és a szénizotópos vizsgálatok eredményei alapján.

– Ahogy vártuk, ez utóbbi is az Árpád-korra keltezi a fellelt emberi maradványokat. A sírokból egy nő és két férfi maradvány esetében jelképes trepanációs koponya került elő. A trepanáció koponyalékelést jelent, a jelképes változata viszont nem hatol át a koponyacsont belső rétegén, vagyis nem nyitja meg a koponyaüreget, egy ujjbegynyi kaparást jelent a csonton a fej legmagasabb pontján. Ami külön érdekessége volt a pétermályi temetőnek, az a lepra nyomainak jelenléte. A leprának nagyon nehéz az antropológiai felismerése. Marcsik Antónia antropológus szakvéleménye alapján ennek igazolására az orrüreg alsó részében egy kifényesedett csonttani maradványra kell figyelni. Így 2 sír esetében is súlyos leprában szenvedett egyénekről beszélhetünk. Láthatóan nem taszították ki a közösségből őket, azon belül temették el a leprásokat is, tehát gondoskodtak róluk. Koponyasérülés, illetve tuberkulózis nyomai is fellelhetők voltak a csontokon – összegezte Tóth Zoltán.