Az ezredes

Kalandunk úgy kezdődött, hogy bejelölt Facebookon. Mivel sok ismerősöm van, ezúttal is megnéztem, találok-e közös pontokat. Mivel sok hasonló korú nőtársam ismerőse Máté Kormos, így én is visszajelöltem. 

Jött is az üzenet percek múlva, hogy szeretne többet tudni rólam. Van-e férjem, gyerekem, meg ilyesmi. Udvariasan megkérdeztem, segíthetek-e valamiben, és hogy egyáltalán ki ő. Azt írta, Jemenben szolgál katonaként, de hamarosan hazatér nyugdíjasként, és most partnert keres, hogy hátra­lévő éveit boldog párkapcsolatban tölthesse. 

Jaj! – gondoltam. Volt már egy hullám az életemben, amikor a világban szolgáló sármos ezredesek, berepülőpilóták találtak meg a közösségi oldalon azzal a szándékkal, hogy szorosabbra fűzzük a nem létező barátságunkat. 

Kedves Máté! Minden elismerésem a kitartásodért! Én ugyan letiltottalak az első üzenetváltások után, de úgy tűnik, nem sok sikerrel. Te azóta is kitartóan érdeklődsz, hogy ébredtem, hogy érzem magam. 

Figyelmed megtisztelő, de terhes. A profilképed alapján akár nyerő is lehetnél a hatvanpluszos hölgyeknél. Közös ismerőseink számát tekintve, úgy látom, az is vagy. 

Kedves Nőtársaim! Maradjunk a józan eszünknél! Nem biztos, hogy a sármos ezredesek egy csípőműtét és egy térdprotézis előtt a mi kegyeinket keresnék. A pénztárcánkban viszont még vidáman kotorásznának. Kellhet az a pénz még nekünk is öreg napjainkra.