Kommenthuszár

Mondják, régen minden jobb volt. Még az internet előtt állítólag falun az emberek mind ismerték egymást, tudták, kinek mi a gondja-baja, állítólag jobban törődtünk egymással akkoriban. Manapság viszont annyira könnyen, néhány gombnyomással elérhetünk szinte bárkit, hogy egyre inkább befelé fordulunk. Azt mondják, most minden felgyorsult és rideg. Hogy régen jobb volt-e, azt én nem fogom megítélni, az olvasókra hagyom, de másabb volt, az biztos. Akkoriban nem voltak még kommenthuszárok. Persze félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy az emberek nem ítélkeztek – biztos vagyok benne, hogy nagyon is. De egymás között, szóban, kisebb csoportokban pletykálkodtak, és nem mindenki szeme láttára, nyilvános hozzászólásokban rúgtak bele olyanokba, akiket nem is ismernek, és akiktől valószínűleg nem is különbek semmivel, legfeljebb másképp hibáznak. 

Rettenetesen káros, amit az internet, a közösségi média fotelharcosai művelnek. A kommenthuszárok néha mintha versenyt űznének abból, ki tud jobban belegázolni a másik ember méltóságába. A félelmetes, hogy teszik mindezt olyan természetességgel, kortól és nemtől függetlenül, mintha az anyatejjel szívták volna magukba a gonoszságot. Persze tudhatjuk, hogy nem kell adni az ilyesmire, a probléma csak az, hogy nagyon sok van belőlük, és ha egy-egy szerencsétlen köré ezrek állnak, hogy rádobják a virtuális követ, az bizony halálos sebet is tud okozni. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)