Emléktáblát avattak fel Mátrafüreden az egyik legnagyobb magyar trauma napján + fotók

Trianon-emléktáblát avatott kedden a Trianoni Megemlékezés Baráti Társaság (TMBT) Mátrafüreden. Az avatás előtti megemlékezésében Báryné dr. Gál Edit történész, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója arról szólt, hogy a magyar nemzet történetében az egyik legnagyobb trauma az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés. 

– Fel lehet tenni a Mi lett volana, ha...? kérdést, de ez a történelmi tényen nem változtat. Lehet felelősöket keresni, de a történelmi tényen ez sem változtat. A trianoni békeszerződést 1921. július 26-án kihirdették és törvénybe iktatták. Az I. világháborút lezáró békediktátum a Magyar Királyság területének 71 százalékát, lakosságának pedig több mint felét elvette. A kijelölt határok színmagyar tömböket, gazdaságilag egységes területeket választottak szét, elzárva Magyarországot számos gazdasági forrásától és kulturális központjaitól. Június 4-e, a tragikus veszteségeink ellenére mégsem csak a múltra, hanem a jövőre is irányul, hiszen a trianoni diktátum miatt szétszakított magyarság nemzeti összetartozásának és lelki értelemben vett egységének is az emléknapja – összegezte Báryné dr. Gál Edit.

A múzeumigazgató azzal folytatta, hogy helyi emléke is van ennek a napnak. 

– Élt itt egy ember, aki a fájdalmát, szó szerint, a hegyoldalba ültette. Gyurinik László 1895-ben született az északnyugati Kárpátok ölelésében fekvő Zsolnán. Erdésznek állt, Mátrafüreden kapott munkát. 1920. június 4. is itt érte. Itt tudta meg a szörnyű igazságot, hogy szülőföldje immár nem Magyarország. Az 1930-as évek elején, amikor Gyöngyösön az országzászlót felavattták, egy fásítás alkalmával támadt Gyurinik Lászlónak az az ötelete, hogy fenyőkkel üzenjen: nincs erő és nincs határ, amely elszakítaná egymástól a magyar embereket, elszakítaná őt a hőn szeretett Tátrától. Az általa ültetett feketefenyők sokáig hirdették itt az összetartozást, de időközben elkorhadtak, elpusztultak, kivágták őket. Emléküket, s ennek a napnak az emlékét is mától az emléktábla hirdeti – foglamazott Báryné dr. Gál Edit.

Gyurinik László unokája, Bodnárné Hortolányi Katalin, a TMBT elnöke arról mesélt, hogy egyszer régen, a mátrafüredi temetővel szemben megpillantott egy fonott bútorokat árusító embert.  

– Szóba elegyedtem vele, és kiderült, hogy nem az eladás miatt jött. Mint mondta, zarándokhely ez neki, s ha Erdélyből Magyarországra látogat, mindig eljön ide, mert itt ki volt írva anno, hogy 'Nem! Nem! Soha!', és fenyők is volna ültetve a trianoni trauma okán. Alaposan megleptem vele, hogy én a faültető unokája vagyok. A férfival való beszélgetés annyira megütötte a szívemet, hogy ha Erdélyben ezt számon tartják, akkor nekem, az unokának, kutya kötelességem végigjárni az utat az emléktábla létrehozásáig. Minden ember szeretne valamit maradandót hátrahagyni. Én ezt az emléktáblát szeretném, ha őriznék, elsősorban a mátrafürediek. Ez a tábla segít megőrizni a múló emléket, és a közbeszéd, meg az évtizedek sem hitelteleníthetik el – hangsúlyozta Bodnárné Hortolányi Katalin.

A TMBT elnöke végül köszönetet mondott a Gyöngyös-Mátra Turisztikai Közhasznú Egyesületnek, valamint Faragó Tamásnak, a mátrafüredi részönkormányzat vezetőjének az emléktábla felállításához nyújtott segítségért. 

Az avatást rendkívül bensőségessé tette, hogy a résztvevők közösen énekelték el a Himnusz és a Szózat mellett az Ismerős Arcok Egy vérből valók vagyunk című dalát, Rékasi Károly színművész pedig elszavalta József Attila Nem! Nem! Soha! című versét, illetve idézett Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regényéből. A frissen felavatott emléktáblát Kenyeressy Károly, Gyöngyös református lelkipásztora áldotta meg. Az emléktábla avatásán többek között megjelent Horváth László, a Fidesz-KDNP, továbbá Dudás Róbert, a Jobbik országgyűlési képviselője, valamint Szókovács Péter, a Fidesz-KDNP és a Városom, szeretlek Egyesület gyöngyösi polgármesterjelöltje is.