Füstkarika

Voltaképpen kolléga Carrie Bradshaw, a Szex és New York sorozat főszereplője, hiszen újságírásból él. Épp a minap kezdtem megnézni újból, a legelejéről a sorozatot, melynek első évadát 1998-ban mutatták be. Elmélázhatnék most azon, Carrie vajon hogy engedheti meg magának, hogy miközben egyetlen rovata fut egyetlen újságban, méregdrága cipőkkel és ruhákkal kezelje gyakori szerelmi bánatát. A sorozatot újból lepörgetve azonban nem a vagyont érő lábbelik, a luxusbárokban legurított koktélok bosszantottak, hanem a cigizés. 

Carrie állandóan fújja a füstöt. Rágyújt, ha ideges, ami gyakorta megesik nála, rágyújt, ha sikerül ellazulnia egy barátnős estén, és rágyújt, ha otthon, bérelt lakása magányában a cikkeit írja. Igaz, a kilencvenes évek végén a dohányzás trendi volt, és rendben volt, ha valaki láncdohányosként funkcionált. 

Aki értelmiségi, az pöfékel, pusztítja magát, és ez így van rendjén, gondoltuk. Emlékszem: elegáns dolognak számított a cigarettázás, és ez a filmekbe is beszivárgott. 
Nézem a sorozatot, s benne „kolléganőmet”, Carrie-t. A sokadik évadnál már az agyamra megy, hogy lóg a szájából a cigi. A sorozat írói is észbe kaphattak, mert Carrie megismerkedik egy normális fiúval, aki csak akkor hajlandó randira hívni őt, ha füstmentes lesz. Elégedetten dőlök hátra: nekem az lenne a hepiend, ha végre leszokna. A drága cipőket még elnézem neki, de azt nem, hogy minden részben egy vagyont elfüstöl. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shuttertock)