Húszkoronás békéltető pofon

 Régészeti felhivás. 

Szerény munkálkodásom, melylyel e lapok hasábjain kettős megyénk Tisza-Füred vidékkerületének régészeti tekintetében való felvételét tüztem ki célul, a hazai központban is némi figyelemre méltatván, onnan jött buzditás folytán bátor vagyok e kettős megye közönségét, különösen a lelkészeket, tanitókat, s jegyző urakat, s egyéb ügybarátokat felszólitani, a hazai régészet előmozditása tekintetéből méltóztassanak akár velem közvetlenül, akár e lapok utján a szerkesztőséggel (mit az, hiszem elfogad) közleni, s köztudomásra hozni: kik lehetnek azok, kik tudomásuk szerint e kettős megyében, közelebbekben, vagy körükben mint régészek, régészet kedvelők, gyűjtők müködnek? 
Ez által Heves-Szolnokmegye részéről is egy ujabb lépés fog eszközöltetni, mely Magyarország összes hazai régészeti anyagainak bővebb ösmeretére vezet; más szóval, (lévén kettős megyénk területe csak részbeni tapasztalatom sezrint is az őstörténelem gazdag muzeuma, melynek a föld méhében rejlő csarnokai csak avatott kezek buvárlatára várakoznak) alkalmul fog használni arra hogy a mi szerény müködésünk által is az összes hazai régészet az eddiginél mindinkább biztosabb alapra helyeztessék. 
Kelt Tisza-Füreden, julius 31-én, 1872. 

Tariczky Endre 

Ujságirók maguk között. 

Hevesmegye ujságirói f. hó 17-én összegyültek Gyöngyösön és ezuttal nem a más, nem a köz bajain tanakodtak, hanem a maguk dolgáról értekeztek. 
Bennünk ujságirókban leginkább a Breznay Imre inditványára hozott határozat kelt örömet, mer rég érzett szükség követelte ezt az elhatározást, mely a hirszolgálatra és az ujságiróknak a hatóságokkal való érintkezésre vonatkozik. E szerint az ujságirók most megalakult hevesmegyei választmánya felkéri vármegyénk alispánját, Majzik Viktort, ki az ujságirók ügye iránt mindig őszinte figyelemmel viseltetett, hogy a vármegye összes helységeinek előljáróságait figyelmeztesse a hirlapirók támogatására, midőn a hirszolgálat érdekében náluk járnak. 

A hirszolgálat egyik legfontosabb feladata lévén a vidéki ujságnak, szükséges tehát, hogy ez a rovat a legteljesebb és legmegbizhatóbb képét adja a nap vagy hét történetének. Ebben pedig a hatóságok lehetnek leghathatósabb segitői a hirlapirásnak. Ezért tartjuk nagyon fontosnak az ujságirók elhatározását és ettől az elhatározástól, bizonyosnak tekintve azt, hogy az alispán készséggel tesz eleget a kérésnek. 

Igy lehet tökéletesiteni a hirszolgálatot, igy szünik meg az a nyájas leereszkedés, mellyel nagy kegyesen fogadják néhol a hatóságok a hirek után érdeklődő ujságirót. 
Az alispán által kibocsátott figyelmeztető után nem szivességet veszünk többé igénybe a hirekkel szolgáló hatóságoknak, hanem velük együtt végezünk hirszolgálatot a közönség számára. Ha még hozzá teljesül az is, hogy magát a hirt irásban adják ki a hatóságok, akkor a helyreigazitások és a téves hirszolgálat megszünnek. 
(…) Ha a hatóságok és az ujságirók igy vállvetve müködnek, kölcsönösen elismerik a támogató müködés hasznos voltát, úgy az ujságolvasó közönség látja hasznát annak. 
Előttünk ujságirók előtt pedig a főcél: Mindent a közért! 

Megadta neki. 

Heves megye egyik járásbiróságánál történt a következő mulatságos eset. Egy fiatal házas pár együtt lakott a férfi anyjával, tehát az anyósával. Az anyós a menyét becsületében megsértette. Ez tehát otthagyta az urát és a Járásbirósághoz ment megsértett becsülete orvoslást keresni. 
Megjelentek. A férfi ennek anyja; a megsértett asszony és ennek anyja. A járásbiró nem akarta perre vinni a dolgot azért békéltette őket. A férfi és anyja valamint az asszony is hajlandók lettek volna a békülésre, de az asszony anyja sehogy sem akart békülni, mondván: hogy ő a leánya becsületét nem hagyja, a békités nem sikerült. A járásbiró egyet gondolt elhalasztotta a tárgyalást, azon jó hiszemben, hogy majd ez idő alatt kibékülnek. De nagyon csalódott: ahogy kiérnek a járásbiró szobájából ugy felképelte a férfi a feleségét és annak anyját, hogy az a pofon testvérek közt is megért 20 koronát.