Így készül olcsón a strandon méregdrága lángos otthon

Uborkaszezon van. Augusztusban, amikor minden hivatalnok, politikus szabadságra megy, megfogyatkoznak a hírek. Egy örökzöld azonban minden nyárra akad: ez a strandon kapható lángosok ára. Bámulunk a tv képernyőjére, lapozzuk a a közösségi híroldalakat, s lám minden napra jut egy "drága a lángos" című hír. 

Hálás hír. Sokat lehet ragozni. Simán, tejföllel, sajttal vagy akárhogy nézzük, több mint ezer forintba kerül, bárhol vesszük is ez a csodálatos magyar leleményt. 

Hogy miért kerül egy lángos ma minimum ezer forintba a strandokon, inkább ne firtassuk. Ha ezt tennénk, talán tényleg tudnánk egy szép terjedelmes riportot írni az okokról, amit feltehetően senki nem olvasna el. Jobb ötletem támadt. 

Inkább közreadom, hogy otthon miként készül ha nem is fillérekből, de egy-kétszáz forintból egy népes családra való mennyiség. Az elkészítés nem egy ördöglakat. Egyetlen titok van, türelmesen megvárni, hogy megkeljen a tészta.

Egy kilónyi lisztet tálba szitálunk, hozzáadunk egy evőkanálnyi sót, mokkáskanál cukrot. Fél liter langyos vízben felfuttatunk egy kockányi, morzsolt élesztőt. Ebből dagasztunk komótosan tésztát, amit nagyjából egy óra alatt tiszta konyharuha alatt duplájára kelesztünk. Ha megkelt a tészta, borítsuk lisztezett felületre, osszuk kisebb cipókra és kenjük be olajjal. Takarjuk le a cipókat és  pihentessük még legalább 15 percig.
Pihentetés után lapítsuk ki a cipókat és óvatosan nyújtsuk ki, de csak annyira, hogy ne szakadjon el a tészta. Akkor a legjobb, ha a széle vastagabb a közepe pedig vékony. 
Bő, forró olajban süssük ki a lángost, ez oldalanként nagyjából 2-3 percig tart. 

Ha mindezzel megvagyunk, megeshet, annyit fogunk magunkba tömni, hogy egy darabig rá se tudjunk nézni. A megspórolt pénzből pedig strandbelépőt is válthatunk.