Nyugdíjas

Úgy ébredni reggelenként, hogy senki semmit nem vár el tőled - ajándék. Még rovod a köröket, még igyekszel naprakész lenni. Ha a barátaid, ismerőseid, kollégáid  megtalálnak egy-egy kéréssel, készségesen teljesíted, de már mersz nemet mondani olyan kihívásokra, amikről tudod, hogy nem vagy képes rá, s azt is sejted, hogy bizonyos dolgokért egy gyufaszálat sem érdemes elmozdítani.

A nyugdíjas lét kegyelem annak, aki negyven-ötven éven keresztül robotolt. Aki felnevelte gyerekeit, és látja, hogy maguktól is boldogulnak, semmi máshoz nem fogható öröm a tudat, hogy nem volt hiába semmi. Hónapok óta ízlelgetem az élményt: megértem a nyugdíjas kort. Azt gondoltam, idő előtt belehalok a mindenkor mindenkinek megfelelni kényszerébe. Azon szerencsések táborába tartozom, akik megélték a pillanatot: nyugdíjas vagyok, innentől az állam honorálja az elmúlt évtizedek munkáját.

Sorstársaimtól tudom, sokan elvesznek abban a hitben, hogy mostantól feleslegessé válnak.  A felszabadult idővel, energiával nem tudnak mit kezdeni.

Nekik üzenem: mostantól igazán meg lehet élni minden napfelkeltét és napnyugtát. A közte lévő időt is szépen ki lehet tölteni. Elolvasatlan könyvek, régóta halogatott kirándulások, egykor megígért, ám beteljesületlenül hagyott ígéretek beváltásának ideje érkezett el.

Merjünk velük élni! Kívánom mindenkinek, hogy részese lehessen e  kegyelemnek! Megérdemlem, megérdemeljük. 
 

(Főoldali képünk illusztráció forrás: Shutterstock)