Díszpolgárrá választották Lantos Bálint rendszerváltó rendőrfőkapitányt

A köztársasági elnök adományozta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (katonai tagozat) kitüntetést, amelyet dr. Pintér Sándor belügyminiszter adott át tavasszal dr. Lantos Bálintnak a Belügyminisztériumban. Az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Ostoros képviselő-testülete a díszpolgári címet ítélte neki.

– Az állami kitüntetés alulról indult, nem felülről hullott rám. A településem önkormányzata indította, átment az országgyűlési képviselőn, a belügyminiszterhez került, a miniszterelnökséghez, s végül az államfőhöz. Tartós szolgálati és oktatói, helyi közéleti tevékenységemért kaptam – meséli, s hozzáteszi: 

– Öt esztendeje, 65 évesen a Szent György Érdemjelet vehettem át. Az elmúlt öt évben bővebben részesültem elismerésben, mint az előző három évtizedben - mondja.

Aki jól ismeri a kitüntetettet, az tudja, nagyon is megérdemli az elismeréseket, hiszen igazán kiemelkedő a teljesítménye a bűnüldözésben, a jogi képviseletben, a közigazgatásban, s a közösség összetartásában. Szolgált és védett, szolgál és segít.

– A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán kezdtem 1972-ben a felsőfokú tanulmányaimat – eleveníti fel a kezdetet. – Ám 1973-ban átmentem a Rendőrtiszti Főiskolára (RTF) hivatásos rendőrőrmesterként. Szerencsém volt, a rendőri szakma minden ágában dolgoztam, rendészeti, közbiztonsági, közlekedési és bűnügyi területen egyaránt. Végeztem értékelő-elemző munkát is, ami az egész rendőri területre rálátást nyújtott. Mindez nagyon hasznossá vált a vezetői munkámban. Közel három évtizedig voltam rendőr, hazudnék, ha azt mondanám, ez nem érintette meg a lelkemet, a személyiségemet - mondja.

Dr. Lantos Bálint a rendőrőrmesteritől a dandártábornoki rendfokozatig vitte. E kevés embernek megadatott útról ekképpen beszél:

– Hadnagyként avattak a RTF elvégzésekor 1976-ban. Hazamentem a szülővárosomba, Jászberénybe. Két évre rá kértek fel a Tiszafüredi Rendőrkapitányságon a közbiztonsági és közlekedési osztály munkájának irányítására. Nagy kihívás volt egy 24 éves főhadnagynak a nem túl barátságos 42 esztendős alosztályvezető mellett. Úgy gondoltam 1980-ban, abbahagyom ezt. Az akkori Szolnok megyei főkapitány segítségével jöhettem Egerbe. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon fegyverügyekkel foglalkoztam először. Utána a főkapitány helyettese mellé kerültem értékelő tisztnek 1981-ben, majd a népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi osztályon lettem a kereskedelmi és vendéglátóipari vonal vezetője, később alosztályvezető. E beosztásból neveztek ki egri rendőrkapitánynak 1986-ban. Három évvel később az első és egyetlen főkapitány-választást tartották. Három jelölt közül választottuk meg dr. Jónás Pált. Ő azt mondta, ha jó volt Lantos Bálint főkapitányjelöltnek, jó lesz főkapitány-helyettesnek is. A rendszerváltoztatás első időszakában 1991-ben hárman pályáztunk a főkapitányi posztra. Azon 3:2 arányban alulmaradtam, de az országos rendőrfőkapitány, dr. Szabó Győző engem kért fel e beosztás ellátására. E tisztséget 1991. március 16-tól töltöttem be 2000. július 31-ig.

Dr. Lantos Bálintról kijelenthetjük, ő volt Heves megye rendszerváltó főkapitánya.

– Az az időszak nemcsak a politikai rendszerváltoztatással járt együtt, hanem a közigazgatás egészének, benne a rendőrségnek az újra strukturálásával is – jelenti ki. – Szolgálunk és Védünk!, ez lett szlogen, a közösségi rendőrség megteremtése volt a cél. Betekinthettünk a nyugati bűnüldözői tevékenységekbe. A holland rendőrökkel való együttgondolkodásban kaptunk választ arra, hová kellene elvezetni a magyar rendőrséget: a meglévő emberekkel kell végigvinni a folyamatot, s kellő jogi, közgazdasági háttér szükséges. A rendőrségünk a mai napig is formálódik, hiszen mindig vannak új kihívások, amelyeknek meg kell, hogy feleljen. Dél-Limburgban, Maastrichtban gyűjtöttünk tapasztalatokat. Később minden magyar megye rendőrségének lett holland partnere, a miénk Ijsselland régióban Zwolle városa volt. Nagyon jó személyes és szakmai kapcsolat jött létre. Ennek volt csúcspontja a Gyémántok csiszolása című projekt, amiben megfogalmazódott, hogy Európa országútján kétirányú a forgalom: mi is tanulhatunk tőlük, s ők is tőlünk - magyarázza.

Csaknem egy évtizeden át volt Heves megye rendőrfőkapitánya. 

Ennyi idő után megéri a számvetés: mik voltak a legfőbb sikerek, illetve nehézségek.

– A legfontosabb, hogy sikerült Hevesben kiváló csapatot kialakítani. Nagyon jó helyetteseim voltak, nagyszerűen helytálltak a munkájukban. Nyugodtan elmehettem szabadságra, nem kellett félnem, hogy kifúrnak a székemből. A legnagyobb nehézség közgazdasági jellegű volt. Minden fejlesztéshez pénzre van ugyanis szükség. Voltak beruházásaink, mint a Tevékenységi-irányítási Központ elhelyezéséhez a tetőtér-beépítés, amiért megróttak, hogy sokat költöttünk rá, de akkor céltámogatások voltak. Jött ide 300 millió forint. Megvolt, hogy mire használhatjuk, nem volt ebben szabadságunk. Bár az egyik éves költségvetésnél benne felejtették egy helikopter beszerzését, ám Hevesben nem volt rá igény… – válaszol a kérdésre.

Rendkívül motiváltan irányította Heves megye rendőrségének a munkáját, mégis mással cserélte fel a hivatását.

– Kétezerben felszínre került, hogy tíz évnél tovább nem lehet rendőri vezető ugyanabban a beosztásban – magyarázza. – Budapestre helyeztek. Választhattam, hogy a Belügyminisztériumban az akkor készülő bevetési projektnek lennék a szakértője, vagy „a tábornoki elfekvőn” eseti megbízásokat teljesíthetek. Ez a változtatás egyfajta sokk volt számomra. Budapestre nem szerettem volna menni dolgozni. Korábban Forgács László akkori ORFK-vezető felkért, vállaljam el a budapesti rendőrfőkapitányi beosztást, ám a családom itt volt, Ostoroson laktunk. Dr. Fazekas Attila volt gimnáziumi osztálytársam – akkor már ügyvéd volt, előtte ő is komoly tisztségeket töltött be a testületben – azt mondta nekem, van élet a rendőrségen kívül is. A jogi diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szereztem 1983-ban. Így 2000. február 1-jétől ügyvéd lettem.

Hamarosan belerázódott e hivatásba. Nagy kihívást, szakmai sikert jelentő ügyek részesei lehetett.

Tiszteletre méltó, közösségért tenni akaró gondolkodás alapján vállalt szerepet a közigazgatásban.

– Kisari Zoltán, Ostoros időközben elhunyt polgármestere kért fel a helyi képviselőségre, s 22 éve tagja vagyok a testületnek – mondja. – Zoli 2015-ben bekövetkezett halála után Böjt László lett a polgármester. Az ő javaslatára lettem alpolgármester. Most ketten mondtuk a testületből azt, hogy hetvenévesen ideje teret adni a fiataloknak. Számomra a helyi képviselőség lehetőség olyan közösségben munkálkodni, ahol helyi értékeket teremthetek, ami nem mosódik össze a tőlem távol álló nagypolitikával. Amikor átvehettem Ostoros díszpolgári címét, nagyon szimpatikus volt Böjt László ünnepi beszéde. Benne volt, hogy két év alatt kétmilliárd forint érkezett-érkezik a községbe. A templom környékének rendbe tételében, a sportpark létesítésében, a vízelvezetésben zömmel már túl vagyunk a közbeszerzésen. Megvannak az építési engedélyek, tart a megvalósítás. A helyi önkormányzat költségvetése évente közel 300 millió forint. Ezt jóval meghaladó mértékben jutottunk hozzá pályázati forrásokhoz, s az ott élők komfortját javító beruházásokra fordítjuk. Ez is valódi szolgálat.
Közösségért tesz sokat a Rendőrtábornokok Egyesületének főtitkáraként is.

– Még 2002-ben az akkori belügyminiszter, Pintér Sándor és az országos rendőrfőkapitány, Orbán Péter háttértámogatásával gondolkodtunk olyan egyesület létrehozásán, amelynek tagjai a szakmaiság, a kollegalitás elveit követve próbálnak jövőképet, segítséget adni azoknak, akik kikerültek a testülettől. A többségük légüres térbe jutott, elvesztették a valahová tartozás érzését. A Rendőrtábornokok Egyesülete ma is működik. E szervezet főtitkáraként nagyon sok szervező és koordináló feladatom van. Igyekszem az egészségügyi ellátásban is segítséget nyújtani a kollégáknak. Az évi egy-két közös együttlét, a barátság is sokat jelent a 46 tagnak. Megismerjük az ország különböző részeit, s voltunk Ausztriában, Szlovákiában, Erdélyben.

A volt rendőrfőkapitány visszatért a rendszerváltozáskor hangoztatott Szolgálunk és Védünk! szlogenhez.

– Valóban – reflektál a felvetésre. – Az apám három cikluson át volt tanácstag Jászberényben. Minta volt előttem, hogy másokért dolgozni nem hálás, mégis jó dolog. Elmondhatom, hogy többet tettem, mint ő.