Gyermekbénulás: a 70 éves túlélők győztesnek érzik magukat

A Heine-Medin szekció találkozót elsősorban a kellemes időtöltés reményében, de azért is hívták életre, hogy felhívják a figyelmet: a poliovírus ma is létezik, a védőoltás elengedhetetlen, hogy a gyermekbénulás továbbra is ismeretlen maradhasson a felnövekvő generációk számára.

– Mi már mindenképpen győztesek vagyunk, legyőztük ezt a betegséget – mondta a hetvenes éveiben járó Nádasdi Istvánné, Magdi a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége berkein belül működő Heine-Medin szekció elnöke a Hotel Egerben megtartott kétnapos sorstársi találkozó előtt. Szavaiból életerő sugárzik, de a mondat végén nem tudom nem észrevenni a pici bicsaklást, a szemében egy könnyet. Ez azonban csak pillanatnyi elrévedés, energikusan, vidáman, de legfőképp természetesen beszél a gyermekkoráról. 

Magdi 2,5 éves volt, amikor elkapta a polióvírust, vagy ahogy jobban ismerik a járványos gyermekbénulás kórokozóját.  A betegséget a poliovírus okozza, amely a bélrendszeren keresztül fertőz, a gerincvelő nagy mozgató idegsejtjeibe jut el, és ezek pusztulását okozza. Az irányítást vesztett izom működésre képtelen, ennek következtében kéz-, láb- vagy légzésbénulás egyaránt kialakulhat. A legsúlyosabb betegek életük végéig vastüdőben éltek-élnek, bénult légző izmaik miatt. Sokan kerekesszékbe kényszerültek az alsó és felső végtagok valamint törzsizmaik részleges vagy teljes bénulása miatt. A közepesen súlyosan bénultak járógépet viselnek, ortopéd cipővel, mankóval vagy támbottal kiegészítve. Az enyhe lefolyású esetek végtagrövidüléssel, támbottal, mankóval, ortopéd cipővel ellátva élik életüket.  A betegség fontos jellemzője, hogy értelmi károsodással nem jár, így sokan szellemi tevékenységgel kompenzálták fizikai hátrányaikat. Többségük családos, teljes és tartalmas életre vágyó ember. 

Ez utóbbi csoportba tartozik Magdi is, aki most már ugyan használ kerekesszéket is, de mankóval jár, jellegzetes, a paralízisesekre jellemző biccenés hívja fel a figyelmet, ő is az '50-es évekbeli járvány szerencsés túlélője.

– Akkoriban ez nagyon más volt. Valahogy természetesebben álltak hozzá az emberek, ha valakinek valamilyen nehézsége volt. Engem édesanyám a hátán hordott sokáig, az iskolát is úgy végeztem el – mert normál általánosba jártam –, hogy segítettek. Ma már tudom, hogy ha akkoriban tudták volna az orvosok, hogy a bénult idegsejtek szerepét tornával, mozgatással átvehetik más, épen maradt sejtek, talán könnyebb lett volna, de ezen ma már kár keseregni. Itt vagyok élek, győztem, hiszen egy szép élet van mögöttem családdal, gyerekekkel, unokákkal, jól megálltuk a helyünket az életben, nem panaszkodom – teszi hozzá. – Szerintem most is tanácstalan lenne az orvostudomány szerintem, ha kitörne egy gyermekbénulás járvány. Igaz, már van védőoltás, de nem a világ minden pontján használják, és ez veszélyes. Velünk annak idején nem csináltak semmit, nem kaptunk fejlesztést, semmit. Sokan, ugye az első stádiumban meghaltak, a légzésbénulásban, mi többiek, szerencsések vagyunk, hogy túléltük.

 Az elmúlt évtizedekben a védőoltásoknak köszönhetően csaknem eltűnt a betegség, de azokban az országokban (pl. Afganisztán, Pakisztán, Nigéria, Laosz), ahol nincs oltóanyag vagy megtagadják az oltást, rendszeresen fordulnak elő járványok, írja a fertozesekrol.hu. 2002. június 21-étől az Egészségügyi Világszervet (World Health Organization, WHO) az európai régiót polio-mentesnek tekinti, de 2013-ban figyelmeztetést adtak ki, mert a nem megfelelően immunizált közel-keleti országokból kiindulva ismét elterjedhet a betegség. Hazánkban az 1959-ben bevezetett kötelező oltási program miatt nem fordult elő gyermekbénulás. Kizárólag emberről emberre terjed, elsősorban a fertőzött széklettel szennyeződött ivóvízzel – és élelmiszerekkel (pl. zöldségek, gyümölcsök), de a közvetlen (pl. kézmosás hiánya) és közvetett kontaktusnak ( a kórokozóval szennyezett felületek megérintése) és a cseppfertőzésnek (pl. köhögés, tüsszentés) is fontos szerepe van. A poliomyelitis lappangási ideje általában 7-14 nap. A fertőzőképesség a fertőzéstől kezdődően  4-6 hétig tart. A fertőzésen átesett személy általában egy életre védetté válik.

 – Facebook oldalon szerveződünk, ott 280 tagunk van, s a becslések szerint 2-3000 gyermekbénulásos élhet még az országban, de pontos statisztika nincsen arról, hányan élnek még azok közül, akik az 50-es években elkapták a vírust – tudjuk meg Magditól, aki leplezetlen őszinteséggel beszél arról, számára és később a férje, gyerekei számára természetes volt a mozgáskorlátozottsága, nem élte meg nehézségként, nem foglalkozott ezzel, s már nem is szeretne a hétköznapokban. A találkozón sem a Heine-Medin kórként emlegetett betegségről beszélgettek. Minden másról. Szerveztek a résztvevőknek tornát, városnézést, közös vacsorát, fagyizást. Miközben Magdi erről mesél, azon kapom magamat, hogy az én kedvem is jobb lett, mintha a hétköznapi problémák távolkerültek volna. Átragad rám ezeknek a mozgáskorlátozottsággal élő embereknek a derűje, mintha adnának az erejükből. Mosolyuk ragályos.

Közben megérkezik Kunné Lendvay Ibolya, a szekció alelnöke is, aki Magdihoz hasonlóan az 50-es években, kisgyerekként bénult meg, s gyerekkoruk óta barátok. Összekapcsolta őket a közös sors, a kórházi időszakot. 

– Fontosnak tartom, hogy felhívjuk a figyelmet a példánkra. Minden szülőt, aki valamiért ódzkodik a védőoltásoktól arra intenék, ne tegye – mutat rá Ibolya – A járványos gyermekbénulás, vagy más névn Heine-Medin kórnak ma sincs gyógymódja, ha visszatérne, az ismét tragédiákhoz vezetne. Vigyázzanak a gyerekeikre, mindenképp oltassanak! A mi időnkben erre még nem volt lehetőség.

Gyermekbénulás ellen: Sabin csepp

A Sabin-cseppek használatát 1960-ban engedélyezték az Egyesült Államokban, a világon először Magyarországon tették kötelezővé, bevezetése óta hazánkban járvány nem fordult elő. Sabin az 1960-as években kétszer járt Magyarországon, 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta.