80 éve bombázták le a hatvani állomást, mutatjuk, mit írtak róla akkor

1944. szeptember 20-án nem sokkal 13 óra előtt légvédelmi szirénák hangja söpört végig Hatvanon. A hatvani bombázás elsősorban a vasútállomást érte, rengeteg halottat és sebesültet hagyva maga után.

Az Eger elnevezésű napilap a következőképpen ír a légitámadás áldozatainak temetéséről 1944. szeptember 25-én:

A szertartás után dr. Horváth Árpád főispán mondott búcsúbeszédet.

— Az Úristennek nemcsak vértanúi, de vértanú nemzetei is vannak. Ilyen vértanú nemzet vagyunk mi, árva magyarok, mert nemzeti életünkben bizony nekünk eddig mindig  több volt a szenvedés, a könny, az áldozat, a szomorúság, mint az öröm és boldogság - fogalmazott.

Kiemelte, hogy a magyaroknak nemcsak a maguk identitását kellett kivívni és megőrizni, hanem a többi népet is védtük az idegen megszállók ellen. Ezt Isten által ránk ruházott feladatként, hivatásként említette, amelynek nehéz megfelelni.

— Meg tudunk felelni, ha nem egy siránkozó, egymást okoló, jajveszéklő nemzet leszünk, hanem ha bátran szembe nézünk az eseményekkel és mindent higgadtan, számító
ésszel és fegyelmezetten cselekszünk, ha fajtánknak minden képességét és erejét egyesítjük a jövőnket eldöntő végső küzdelemre. Helyt tudunk állni, ha megérezzük egymásban a közös magyar vért, amely a vérszerződéstól kezdve annyiszor folyt össze egy évezreden át örökre szóló vérkeresztségben, ha összekapcsol bennünket a dicső múlt annyi sok hősi legendás emléke, ha nem felejtjük el soha egy percre sem ezután, hogy magyarok vagyunk, egy sokat szenvedett testvértelen nemzet, akiket nem segített életünkben soha senki más, csak a jó Isten és önönmagunk - mondta a főispán.

— A megpróbáltatások közepette így kell, hogy bízzunk ma is és a nagy szomorúságok napján az elhivatottságunkba vetett szent hit vigasztaljon és tegyen erőssé bennünket a további áldozatok elviselésére. Mert hinnünk kell, bíznunk kall abban — Drága Magyar Véreim —, hogy ez ez önvérében megtisztult vértanú nép valóban „megbünhödte már a múltat és jövendőt“ és végre jönnie kell egy jobb kornak, jönnie kell a szenvedésekkel teli ezer év után egy boldog ezer évnek is.

Kiemelte, hogy a háború nem csak a frontvonalon dúl, hanem a hátországban is, ahol szintén vannak hősi halottak, nemcsak az itthon maradottak aggódnak a fronton harcolókért, hanem ők is az itthoniakért.

- Sirassátok el benn a szívetek mélyén azokat, akiket legjobban szerettetek és azután adjátok oda őket mint legnagyobb áldozatot a részetekről, adjátok oda őket a Hazának. Gyászoljátok úgy, mint hős apához, anyához, hitveshez és gyermekhez illik. Legyen a gyászotokban hit és lélek, amelynek sebei vannak most, de amelyet felemel a hősiség eszméje és ezért megnyugszik és megbékél Istenben. Mi, magyarok pedig, akikben szintén sír a lélek a nemzetet ért e csapás miatt, állítsunk emléket az elköltözöttek sírjára, a legszebb emléket: a szeretetet, amely éreztetni fogja azt, hogy akik meghaltak, nem hiába haltak meg, hanem olyan Hazáért, amely hozzátartozókban viszont szeret - fogalmazott.

- zárta szavait 1944-ben az egykori főispán.

Minden éveben megemlékeznek a hatvani bombázás áldozatairól

A hatvani vasútállomáson emléktábla őrzi a borzasztó nap emlékét, amely előtt évről évre megjelennek a várost képviselő közéleti személyek, iskolások, magánemberek, hogy méltó módon emlékezzenek meg a légitámadás áldozatairól. 

Idén is volt megemlékezés, amelyen a jelenlegi polgármester, Horváth Richárd a közösségi oldalán is beszámolt.

- 80 évvel ezelőtt rettenetes bombatámadás érte a hatvani vasútállomást. A tragédiáról minden évben, pontban a légitámadást jelző szirénák megszólalásának időpontjában, szeptember 20-án, 12 óra 50 perckor emlékezünk meg Hatvanban. A támadásban elhunytak számát 500-ra becsülik. Isten áldja a hősök és az áldozatok emlékét! Isten áldja Hatvant! - fogalmazott a város polgármestere.