Hívatlan vendégek károsítanak a Bükk erdeiben

A klímaváltozás mellett a biológiai inváziók jelentik a legnagyobb kihívást erdeinkre nézve. Az erdészeknek hadakozniuk kell a már megjelent inváziós, azaz tömegesen elterjedt idegenhonos fajokkal, ugyanakkor fel kell készülni újabbakra is. A Mi Erdőnk írásában két olyan fajt mutat be röviden, amik már egész Magyarországon, így a Bükk erdeiben is komoly károkat okoznak. A kőris kéregrákot 2008-ban, a tölgy-csipkéspoloskát pedig 2013-ban azonosították hazánkban, és károsításuk egyre nagyobb.

A kőris kéregrák Kelet-Ázsiából származik. Európában Lengyelországban észlelték először 1992-ben. Hazánkban 2008-ban azonosították, de a tünetek alapján úgy tűnt, hogy már néhány évvel korábban megjelenhetett.

A kórokozó elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist fertőzi, de az amerikai kőrist is megbetegítheti, ugyanakkor a virágos kőris nem fogékony rá.
A fertőzés többnyire a leveleken vagy a levéléren indul, és a levélnyélen vagy kisebb kéregsérüléseken keresztül hatol be a kéreg alatti szövetekbe, és azok elhalását okozza. A fertőzés onnan minden irányba továbbterjed. Az elhalt kéregrész besüpped, vörösesre, világosbarnára, később sötétbarnára színeződik.

Az elhalt hajtások, vesszők szerepét újabb és újabb oldalhajtások veszik át, amitől torzul a fa alakja. A vastagabb kéregszövetekben jellegzetes felrepedező nekrózist (szövetelhalást) okoz. A folyamatos fertőződés a fiatalabb fák halálát eredményezi. Az idősebbeken részleges koronaelhalás következhet be, de szélsőséges esetben azok is elpusztulnak. A legyengült fákon más gomba-, illetve rovarfajok is megtelepszenek, tovább rontva a kőrisek életkilátásait. Országosan egyre nagyobb területen okoz károkat a kéregrák, fertőzése nyomán tömegesen pusztulnak a kőrisek.

A kőriseknek egy másik veszedelme is közeleg felénk. A Kelet-Ázsiában honos ázsiai kőris-karcsúdíszbogár nyugat felé terjeszkedve már elérte Kijevet, azaz keleti határainktól már csak 600 kilométerre van. Ha megjelenik nálunk, a kéregrákéhoz hasonlóan súlyos hatásaival kell számolni.

A tölgy-csipkéspoloska Észak-Amerikában őshonos, Európában először 2000-ben Olaszországban észlelték. Bár a kifejlett poloskák röpképesek, a faj tipikus „autóstoppos”, nagyobb távolságokra a közúti és vasúti forgalom segíti elő gyors terjeszkedését.

Ma már jelen van 27 európai és 3 ázsiai országban. Magyarországon először 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban találták meg. 2019-re már az ország minden megyéjében előfordult, a Bükk-hegység tölgyeseiben is egyre gyakoribb.

A kifejlett poloskák és a nimfák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. Őshonos tölgyeink mindegyike tápnövénye lehet a kártevőnek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon csaknem 600 ezer, Európában pedig legalább 35 millió hektár tölgyest veszélyeztet. Erős fertőzése esetén már június végére bekövetkezhet az egész állományra kiterjedő lombelszíneződés és lombszáradás, július végére, augusztus elejére pedig már minden érintett állományban látványossá válik. Az erősen fertőzött fákon kisebbek lesznek a makkok, és általában a szokásosnál korábban hullanak le a fákról. A tölgymakktermés mennyiségének csökkenése és minőségének romlása (különösen, ha az hosszabb ideig tart) jelentősen nehezíteni fogja a tölgyesek természetes felújítását, de a csemetetermelést, így a tölgyekkel való mesterséges erdősítést is.