Pletyka

Sokan űzik, élvezik, de olykor veszélyes is lehet a pletykálkodás. Gondoljunk csak bele, szomszédunkról, barátunkról, munkatársunkról is bármikor hallhatunk olyat, ami köszönőviszonyban talán, de fedésben semmiképp nincs a valósággal. Életeket tehet tönkre, mégis az egyik legkedveltebb unaloműző manapság is. 

Nem hinném, hogy újkori keletű „tudomány”, egyidős lehet az emberiséggel a szóbeszéd imádata. Elképzelem, ahogy az ősemberek összesúgnak a tábortűz mellett, vagy a barlang eldugott sarkában vitatják meg a másik mamutvadászati képességeit, esetleg azt, hogy az egyik kicsi ősembernek más lehet az apja, mint akit hittek. 

Nem tudom, miért szeretjük ennyire, talán evolúciós hozadék, de az biztos, hogy a közösségi médiák létrehozásával felturbóztuk a pletykát is. Gyorsabban terjed, több embert elér, és hihetetlen erős hatásra képes a sokszor névtelen és arctalan forrástól származó ellenőrizetlen információ. Az embereknek pedig furcsa hozzáállása van az igazsághoz: ami igaz, azt sokszor képtelenek vagyunk elhinni, ami pedig egészen valószerűtlen, annak gondolkodás nélkül hitelt adnak még az egyéb körülmények között gondolkodó emberek is.

Gondoljunk csak arra az egri esetre, mikor futótűzként terjedt a kómában lévő, csoportos támadás áldozatává vált tinilány története. A pletykát kiirtani nem tudjuk, de visszafogni lehet, hiszen sokaknak árthat. S ha nem vigyázunk, akaratlanul is okozója lehetünk mások szenvedésének. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)