Az adácsi zétások az első 50 évüket ünnepelték tánccal és dallal

Az adácsi zétások a közelmúltban emlékesttel ünnepelték a Zéta Kulturális Egyesület és a Veritas Színpad megalakulásának 50. évfordulóját. A helyi közösségi házban tartott gálára Szekeres Jánosné egyesületi elnök csodálatos estként emlékezett vissza. Mint mondta, rengetegen jöttek össze megünnepelni az eltelt fél évszázadot. Szeretettel köszöntötték egymást a régi barátok, társak, jó volt látni a mosolygós arcokat, akik fölött mintha megállt volna az idő, úgy folytatni a beszélgetéseket, mintha csak tegnap hagyták volna abba, tette hozzá.

Szekeres Jánosné a napokban elmesélte portálunknak, hogy 1974-ben ifjúsági klubként alakult meg a Zéta. 

– Abban az évben, október elsején került a férjem a művelődési ház élére. Egy héten belül megalakítottuk a klubot, zenés, verses összeállításokkal fellépő irodalmi színpadként pedig a későbbi színjátszó csoportunkat. Már a következő évben elkezdtünk színdarabokat begyakorolni. Szerveztünk ifjúsági- és közönségtalálkozókat, meghívtuk az akkori nemzetközi diákklub tagjait is több alkalommal Adácsra, rengeteg önkéntes munkát vállaltunk. Hamarosan ismertté váltunk a környéken is, sőt, megyeszerte. Ezt igazolja az a Nívódíj, amit az akkori Heves Megyei Tanácstól kaptunk. Erre a mai napig büszkék vagyunk. 1989-ben, amikor kezdek megalakulni az egyesületek, mi az elsők között léptünk, Az ifjúsági klubból így lett Zéta Kulturális Egyesület – kezdte Szekeres Jánosné.  

Nagyon sokrétű az egyesület tevékenysége. Működtetnek néptánccsoportot, egy időben volt mazsorett-, formációs tánc-, illetve hastánc csoportjuk, és természetesen működik a színjátszó csoport is. 

– Nagyon fontosnak tartottuk mindig a kapcsolattartást az adácsiakkal és a környező települések lakóival, de eljutottunk a határon túli magyarokhoz is, elsőként Dunaszerdahelyre. Nagy élmény volt, hogy mindenütt hatalmas szeretettel fogadtak bennünket, ez mindig nagyon fontos volt számunkra. Azóta a Felvidék több településére eljutottunk, de Erdélyben is nagyon szép helyeken jártunk, ellátogattunk Tamási Áron szülőfalujába, Farkaslakára is. Annak idején a szlovák kulturális minisztériumtól elismerő oklevelet is kaptunk a határon túli kapcsolatok ápolásáért – részletezte az egyesületi elnök. 

Szekeres Jánosné elmondta, hogy 1998-tól közhasznú szervezetté váltak. 

– Ez talán még inkább megkövetelte tőlünk, hogy fokozzuk a tempót. Mára vannak hagyományossá vált nagy rendezvényeink. Ilyenek a farsangi bál, az április végi Dal és tánc napja, május elsején zenés ébresztő a községben, vagy a tradicionálisan három napos adácsi búcsú. 1993-tól rendezzük meg Adácson a Falusi Színjátszók Országos Fesztiválját. Ez jó pár évvel később Kárpát-Medencei Színjátszó Találkozóvá bővült. Ez a történet úgy indult, hogy annak idején a megyei művelődési központban Kary József, illetve Nyeső Ildikó arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne egy olyan országos találkozó a szűkebb hazánkban is, mint az előző évben volt a Győr-Moson-Sopron megyei Kimlén. Oda megyei válogatók után juthattak be csapatok, Heves megyét történetesen mi képviselhettük. A tervek szerint sorozatként folytatódott volna az esemény az ország különböző pontjain, ám valahogy abbamaradt. 1993-ban aztán Nyeső Ildikóval, meg a megyei vezetéssel leülve úgy döntöttünk, rendezzünk egy ilyen fesztivált Adácson. Ismét úgy volt, hogy vándorfesztivál alakulhat ki, ám ezúttel sem így lett, de most egészen más okból. Az adácsi előadások alatt zsúfolásig megtelt a nézőtér – ami az ilyen fesztiválokon nem volt mindennapos. Valódi népünnepély alakult ki, buszok hordták az érdeklődőket a környező településekről. Ennek hatására merült fel az ötlet, hogy maradjon Adácson ezután is az esemény. Mondanom se kell, boldogan elvállaltuk. Azóta minden ősszel megrendezzük a fesztivált, kivéve a pandámiás éveket. A nézők azonban akkor már annyira hiányolták, hogy a járvány lecsengését követő nyáron a korábbiakat pótló fesztivált rendeztünk – emlékezett vissza Szekeres Jánosné. 

Az egyesületi elnök beszélt a szintén állandó adácsi megrendezésű Magyar Történelmi Tájegységek Néptánccsoportjainak Fesztiváljáról is.

– Ez valójában nemzetközi esemény. Elsősorban a felvidéki és az erdélyi magyarlakta területekről érkeznek táncosok, de a Vajdaságból, sőt Horvátországból és Szlovéniából is jöttek már vendégek. Sőt, olyan országok fellépői is jártak már nálunk, ahol a magyarok nem is honosak. Az észt, görög, portugál, spanyol, olasz, s legújabban török fellépőink egyedi színekkel ékesítik a programot. Nagyon jó megismerni a tánckultúrájukat, a viseletüket, és persze magukat az embereket is. Ilyenkor mi gondoskodunk a csoportok elhelyezéséről, az étkeztetésükről, a programokról, a színpad előkészítéséről, és minden másról. Mindez nem kis munka, de az egyesüleünkt tagjai mindenből kiveszik a részüket – foglalta össze Szekeres Jánosné.

Mint megtudtuk, a Veritas Színpad az egykori irodalmi színpadból nőtte ki magát. 

Az adácsi zétások a próbák alatt egy nagy családdá váltak

– Elsőként egy tündéri mesejátékot vittünk színpadra. Karácsondon próbáltuk a dalokat, ahol a vasútállomás és a faluközpont távolsága jó két kilométer. Mi ezt az utat hetente megtettük hóban, esőben. Utána jöttek a népszínművek, majd a zenés bohózatok, mert szeretünk énekelni, táncolni, sőt, bohóckodni is. Ez nagyon nekünk való. A próbák során olyanná váltunk, mint egy nagy család, pedig a kivitelezésük nem egyszerű. Mindenki eljár dolgozni, van, aki Budapestre, így péntekenként este 8 után tudunk gyakorolni. A próbák legalább éjfélig eltartanak, de volt már, hogy másnap kora hajnalba nyúlt, mire kilépünk a szerepünkből, beszélgetünk, Ezek az éjszakák nagyon összetartó kis csapattá tettek bennünket. 1975 óta minden évben táborozni is együtt megyünk. Sátrazunk, önellátóak vagyunk, magunkra főzünk, lángost sütünk vagy kürtőskalácsot. A táncosok, a színjátszósok, a családjaik, a barátaink mind erre az időre tartogatják a szabadságukat – összegezte Szekeres Jánosné.

A Zéta Kulturális Egyesület 50. születésnapjáról nemcsak Adácson tudnak. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter októberben oklevéllel ismerte el a Zéta munkáját. Az elismerés indoklásában a miniszter megköszöni az egyesületnek, hogy példaértékű nemzetépítő munkával élő teszi a magyar népművészeti hagyományokat, megőrzi és gyarapítja szellemi, tárgyi, kulturális örökségünket az eljövendő nemzedékek számára.