Kímélni kell a felszín alatti vizeket, a termálvíz is elfogyhat

Az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, dr. Boros Emil is előadott a napokban Egerben, a Líceumban tartott természettudományos konferencián. A rövid prezentációjában a Kárpát-medence, ezen belül különös tekintettel Magyarország vízrajzi helyzetét, ezen belül a vizes élőhelyek múltját, jelenét és jövőjét villantotta föl. Hangsúlyozta a hidrológiai ciklus föld alatti, földfelszín alatti nem látható részére, a talajvízre, illetve rétegvízre. A Kárpát-medencében a felszín alatti vizek különös jelentőségűek, hiszen egy viszonylag nem régen feltöltődött térségről van szó. Az ivóvizeinket is ezekből a vizekből nyerjük, az ország vízfelhasználásának a fele az ilyen felszín alatti vizekből táplálkozik. Elmondta, most már a klímaváltozás hatására, a földhasználati és egyéb tájhasználati nyomással együtt szárad ki az Alföld. Ez nemcsak a vizes élőhelyeinket veszélyezteti, hanem, ha ilyen ütemben zajlik tovább, akkor akár az ivóvíz bázisainkat is.

Helyreállítani a vizes élőhelyeket

Lapunknak kifejtette, a problémán lehet segíteni, sok mindent tudunk már (és sok mindent nem), ezeket azonosítani kell, ilyen például a hidrogeológiai háttér. Szót ejtett az Európai Unió nemrégiben elfogadott természet helyreállítási rendeletéről, s minden tagállam részére kötelező. Két éven belül egy természet-helyreállítási tervet kell készíteni. Magyarországon a vizes élőhelyekkel kapcsolatban kell ezt megtenni. Ezek a belvizes területeink, amelyek korábban vizes élőhelyek voltak, de ezek jelentős részét felszántották. Kifejtette, a belvizes területek 78 százaléka Magyarországon mezőgazdasági művelés alatt áll. Ezek a helyreállítás szempontjából kiemelt jelentőségűek. A vizes élőhelyek nem csak az ökológia és a természetvédelem szempontjából fontosak, hanem az egész térség hidrológiai ciklusa és vízháztartása szempontjából is. Ez pedig végső soron egy átfogó gazdasági és társadalmi kérdés és probléma is.

Öntözés és termálvíz-kivétel a felszín alatti vizekből

A szakember szerint a felszín alatti vizekből történő öntözés már most is problémás, annak a legnagyobb a környezeti lábnyoma, mert az érintett vízbázisok megújulása és visszatöltődése sokkal lassabb folyamat, mint a felszínieké. Utóbbiak idefolynak ugyanis, ha van minek, de a felszín alatti vizeknél ez másképpen megy. A klímaváltozás hatására nincs például hótakaró, a fagyos téli napok száma is egyre alacsonyabb, ez pedig késlelteti a visszapótlódást. A felszín alatti vízkészleteinkre nagyobb gondot kellene fordítani, mert most már ezek is jelentős veszélyben vannak.

A geotermikus energiatermelés is a felszín alatti vizekre támaszkodik, a szakértő szerint ezért arra is figyelni kell. Az előírások szerint vissza kellene préselni a használt felszín alatti vizek azon részeit, melyek nem szennyeződtek el a technológiai folyamat során. Egy termálfürdő vizét nem lehet, mert jelentős humán terhelést kap, de egy zárt rendszerű fűtési rendszer használt termálvizét elvileg vissza kellene sajtolni. Kérdés viszont, hogy ez energetikailag hogyan éri meg. Ha továbbra is visszapótlás nélkül termeljük ki a termálvizeket, el fognak fogyni.

A vizes élőhelyek helyreállítása kapcsán elmondta, a természet csodákra képes, ha hagyják, s még inkább, ha egy kicsit segítenek neki. Vannak technikai megoldások és természetközeli lehetőségek is, a siker függ az elhatározástól és attól, képesek vagyunk-e lemondani valamiről. Észszerűen kell meghatározni, hogy például a mezőgazdasági művelés alatt álló területek közül melyek azok, amiket visszaalakítanak. Ezek döntően a legmélyebb fekvésű területek. Nem kell mindent visszaadni a természetnek, de kompromisszumra kell törekedni. A jelenlegi védett területek hálózata, illetve ahogy az működik, az kevés, mert ettől még szárad ki az Alföld. A komoly gondokat már az átlagemberek is érzik nap mint nap. Problémák vannak a vízzel, egyre nagyobb hőség van, kiszárad az Alföld, süllyed a talajvízszint, alakul át a környezetünk, és nem jó irányba.