Minden tudományban van bizonytalanság, húzták alá az egri konferencián

A Magyar Természettudományi Társulat „Bizonyosságok és bizonytalanságok a tudományban című konferenciasorozatának harmadik állomása az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) volt. A konferencia a természettudományok széles skáláját ölelte föl a matematikától a biológián, földrajzon, hidrogeológián át a genetikáig.

A résztvevőket dr. Pajtókné Dr. Tari Ilona, az EKKE rektora köszöntötte, s bemutatta az egyetem tudományban játszott szerepét, doktori iskoláját, akadémiai kutatóintézetét, kutatás-fejlesztési tevékenységét. Lemondta, minden, a tudomány által megválaszolt kérdés után újabb kérdések merülnek föl. Dr. Tardy János, az MTT ügyvezető elnöke beszélt a konferenciasorozatról, amelynek anyagából kötet is megjelenik majd és amelyet úgy állítottak össze, hogy a hallgatóknak és a professzoroknak is hasznos legyen. A negyedik állomás egyébként Debrecenben lesz, 2025. márciusában.

Nagy területet veszélyeztet az elsivatagosodás

Dr. Kertész Ádám, az MTT Észak-Magyarországi Területi Szervezetének elnöke, az EKKE tanára az elsivatagosodás tényeiről és kételyeiről beszélt. Előadásában ismertette Magyarország helyzetét, hazánkban jelenleg átlagosan 600 milliméter csapadék hull évente, és ez a következő években 14 százalékkal csökkenni fog. Elmondta, a Föld lakosságának ötöde a bolygó területének elsivatagosodással veszélyeztetett területen él (ami 40 százalékot tesz ki), hazánk is veszélyben van, a Duna–Tisza köze válhat élhetetlenné, Európában pedig a Földközi-tenger vidéke aggódhat.

Kifejtette, az elsivatagosodás oka a növényzet kiirtása, amely maga után vonja a talaj erózióját, a csapadék talajba nem szivárgását. Probléma a kiterjedt mezőgazdasági művelés, bár nálunk és Európában csökkent a művelésbe vont terület. Ugyanakkor megjegyezte, nem minden veszélyeztetett terület válik sivataggá, a mostani sivatagok 65 millió éve is azok voltak, bár kiterjedésük az utóbbi 18 ezer évben is változott. A Szahara volt sokkal nagyobb és kisebb is. Ugyanakkor az afrikai homokdűnék terjeszkedése veszélyezteti a Száhel-övezetben élőket, ami migrációt is okoz. Szerinte voltak korábban is aszályok és megvannak a technikák a sivataggá válás megakadályozására, ezeket kell alkalmazni, és oda kell figyelni.

Sok felszín alatti vizet fogyasztunk

Dr. Boros Emil, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet, állatökológiai kutatócsoport osztályvezetője a vizes élőhelyekről beszélt. Ismertette, Magyarországon évente két köbkilométernyi vizet fogyasztunk. Nagyobb odafigyelést élveznek a felszín feletti vizek, de ugyanennyire kellene koncentrálni a felszín alattiakra, hiszen azok is részt vesznek a hidrociklusban. Veszélyezteti vizeinket a szélsőséges csapadékeloszlás, a hó és jég hiánya (ezek pótolnák a felszín alatti vizeket), a folyók szélsőséges vízjárása. Szót ejtett arról, hogy a Kárpát-medence ártereinek 95, vizes élőhelyeinek 70, szikeseinek 85 százaléka tűnt el a folyók szabályozása miatt. A lecsapolás előtti vizes élőhelyek 42 ezer négyzetkilométert tettek ki hazánkban, s jelentős szerepük volt a víz megőrzésében. Az Európai Unió célul tűzte ki az eredeti vizes élőhelyek egy részének helyreállítását, ennek hazánkban a szántóföldek egy részének visszaalakításával lehet eleget tenni. Kulcsfontosságú lenne az Alföldön tapasztalt 1-2 méter közötti talajvízszint csökkenés megállításában. Beszélt a szikes tavakról – amelyek alulról kapják a vízutánpótlást – és a Balatonról is, előbbiek kiédesednek, utóbbinak pedig növekszik a sótartalma, döntően emberi tevékenység miatt.

A Bükkben is változik az élőhely

Pénzesné dr. Kónya Erika, az EKKE Növénytani és Növényélettani Tanszékének vezetője a jövő zöld bizonytalanságáról, a terjedési anomáliákról, biomassza arányok és genetikai változatosság kérdéseiről adott elő. Mint mondta, 2020. fordulópont volt a bolygó életében, hiszen először haladta meg a technomassza tömege az élőlények tömegét, s ez immár visszafordíthatatlan. A földi biomasszában a legjelentősebb tömeget a növények képviselik, majd a baktériumok következnek, az állatok csak kis tömeget képviselnek, azon belül is eltörpülnek az emlősök, madarak, halak, vagy az ember. Ugyanakkor probléma, hogy mind a háziállatok tömege, mind az embereké sokszorosan meghaladja a vadon élő emlősökét. Folyamatosan csökken a növényfajok száma, az ember által visszaállított élőhelyek pedig nem tudják pótolni az eredeti biomasszát. Kifejtette, kulcsfontosságúak az esőerdők, az Amazonas erdeinek pusztítása 40 százalékos veszteség után visszafordíthatatlanná válik. Kiemelte a sarkkörön túli és a mérsékelt övi erdők fontosságát is, amelyekben minőségre kell törekedni, hiszen az öreg, nagy fák teljesen más ökoszisztémát hoznak létre, mint a faültetvények. Kitért a Bükkre is, ahol mikrokörnyezetek vizsgálatával megfigyelhetőek a változások.

Matematika és gombák

A folytatásban előbb dr. Murányi Dávid, az EKKE állattani tanszékvezetője az állattani tudományos nevek változásairól ejtett szót, ezek okai ugyanis lehetnek téves azonosítások, vagy előfordul, hogy több név ugyanazt a fajt takarja, esetleg egy fajt átsorolnak.

Dr. Juhász Tibor, az EKKE tudományos rektorhelyettese arra a kérdésre kereste a választ, mennyire bízhatunk a matematikában, ami egyébként egy egzakt tudomány. Ismertette a közös alapfogalmak, axiómák fontosságát, de például azt is, hogy egyértelműek legyenek leírva a műveleti sorrendek. A matematikában is van példa a tévedésre, de van lehetőség korrekcióra.

Dr. Váczy Kálmán Zoltán, az EKKE általános rektorhelyettese „Dr. Jekyll és Mr. Hyde: a szőlő aszúsodása vagy szürkerothadása” címmel az egyetem borászati kutatásait ismertette. Mint mondta, mindkét jelenségért ugyanaz a gombafaj, a Botrytis cinerea felelős, de mint kiderült, az, hogy melyik folyamat megy végbe, függ az időjárástól és más faktoroktól. Mindkét jelenségben részt vesznek más gombák, baktériumok is, az aszúsodásban a többi szerepe is nagyobb, más gének aktiválódnak. Ráadásul a molekuláris biológia segítségével kiderült, hogy valójában öt fajról van szó. A kutató szerint a botritisz számos növényfajt károsít, 20 százalékos kárt okoz, a harmadik leggyakoribb károkozó. Az aszúsodás jelenségének pontosabb leírása segíthet nemcsak a borászoknak, hanem a jogalkotásban is.