Műtét vár a bajnoki ezüstöt szerzett hevesi gerelyhajítója

– Felhőtlen a második hely feletti öröme?
– Kettős érzések kavarognak bennem – felelte Kovács Noel. – Egyrészt örülök, mert négy éve folyamatosan érmet tudok hazaszállítani a felnőtt országos bajnokságról, másfelől úgy érzem, a bajnoki cím sorsa a kezemben volt.

– Hosszú kálvária előzte meg ezt a helyezést. Mennyire egészséges, ismert könyöksérülése mennyire tudott csak és kizárólag az ob-ra összpontosítani?
– Sajnos az elmúlt hetekben újra fájdalmak jelentkeztek a jobb könyökömben, ami nagyon megnehezítette az edzésmunkámat. Mentálisan talán az a legnehezebb, hogy hiába vagyok jó formában a konditeremben, ha gerellyel csak heti egy alkalommal, minimális dobást vagyok képes végrehajtani.

Az elmúlt évben a gyógyulásom érdekében volt egy három hónapos kihagyásom (október, november, december), azután először idén áprilisban fogtam gerelyt a kezembe. Most július 1-je van és második lettem a országos bajnokságon. Egy ilyen felkészülés után ezzel semmiképp sem lehetek elégedetlen.

– Mi hiányzott leginkább a bajnoki címhez: technika, összpontosítás, vagy egyéb?
– Úgy éreztem, hogy egy nagy dobás maradt bennem. Az első hajításomnál a gerely nem a megfelelő tengelyben haladt a levegőben, emiatt abban a dobásban benne hagytam több métert. Sajnos ezen a technikai hibán a verseny további szakaszában nem tudtam változtatni. Mivel iszonyatosan kis dobásszámmal dolgozok az edzéseken, így ezen nem is lehet meglepődni. 
– Az olimpiára nem utazik, de ezzel még nincs itt az év vége. Mi jelenti a következő megméretést?
– Július 10-én utazok Angliába egy challenger versenyre, utána augusztusban jön a 2. Heves-kupa. Ez utóbbitól azt remélem, hogy ugyanolyan nagyszerű hangulatú verseny lesz, sok nézővel, mint tavaly. Szeptemberen aztán a csapatbajnoksággal zárul a szezon.

– Ilyen könyökkel ezt nem lesz egyszerű végig vinni...
– Ha a szezonnak vége, mihamarabb szeretnénk megműtetni, hogy végre normális edzésmunkát végezhessek és tudjunk haladni azok a célok felé, amelyeket édesapámmal évekkel ezelőtt kitűztünk. Amennyiben ismét teljesen egészséges leszek, őszintén hiszem, hogy a 80 méteres álomhatárt átlépem, és komolyabb fejtörést okozok sokak számára. 

Ezúton is nagyon köszönöm édesapám támogatását és segítségét, nélküle nem tudnám ezeket a sikereket elérni. Augusztus 10-én pedig várunk mindenkit szeretettel a 2. Heves-kupára. Csináljunk újra egy nagyszerű hangulatú versenyt!