A szülésznő pályafutása alatt még sosem látott ilyet

Noszvajon egy fiatal házaspár vezeti a Síkfőkút Szállodát. Gyönyörű a környezet, az épületet pisztrángokkal teli tó veszi körül, a csendet a madarak csiripelésén túl mostanában csak a babasírás töri meg néha. Hétköznapi életnek tűnik az övék, mégsem az.

[caption id="" align="alignleft" width="340"] Mindhárom gyermek ugyanazon a napon született, csak különböző években. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
[/caption]

Gotyár Péter és felesége, Tímea már lassan húsz éve ismerik egymást, az életüket mégis csak 2001-ben kötötték össze. Első gyermekük, Olivér a rá következő évben, február 12-én látta meg a napvilágot. Őt követte Dominik öt évvel később, szintén február 12-én, majd idén Alexander, ugyanezen a napon. Nincs ebben semmi furcsa, mondják, ám ha belegondolunk, mégis különleges kötelék ez, ami összeköti a testvéreket.

– Szerencsés véletlennek tartom. Vagy véletlenek nincsenek, hogy is van ez?! – kérdez vissza Tímea mosolyogva, amikor arra próbál válaszolni, mit is gondol arról, hogy a gyermekei egy napon születtek.
– Sokszor megkaptam már a boszorkány jelzőt, sőt azt mondták, hogy idős koromra banya leszek, de ezt nem veszem sértésnek, sőt, örülök neki.

Véleményem szerint ez a nőiesség intuitív oldalát hangsúlyozza. Vallásos vagyok, de nem áll tőlem távol az ezotéria sem. Talán a kellemes tavaszi levegőnek is köszönhető, hogy egy napon adhattam életet mindhárom gyermekemnek, de tudatosnak egyáltalán nem nevezném. Olivért hosszas vajúdás után tudtam csak világra hozni, és utána a szülésznő érdeklődésére, hogyan érzem magam, az első mondatom az volt: „Öt év múlva ugyanekkor ugyanitt!” Ott és akkor valami eldőlt, mert Dominik tényleg 2007-ben született meg.

Alexandert igazán már nem terveztük, de úgy érezzük, hogy vele teljes a családunk. Eleinte úgy tűnt, hogy nem jön össze harmadjára is a február 12-ei dátum, mert pár nappal korábban már voltak fájásaim, ám a kicsi mégis úgy döntött, hogy vár még.
Beszélgetésünk során kiderül: Péter nagyon büszke apuka. Van is mire.

– Olivér születése meghatározta az életünket, mondhatni ő lett az Alfa és az Omega – fejtegeti. – Már 11 éves, korához képest nagyon érett fiú, kritikus jellem és a sportban is jeleskedik. Cselgáncsozik, országos versenyekről érmekkel tér haza. Dominik – akit csak úgy emlegetnek, hogy az „aranyhajú herceg” – nemrég kezdett el úszni, sokkal elevenebb gyermek, mint a bátyja. A sportot nagyon fontosnak tartom az életünkben: tartást, önfegyelmet ad, és általa tiszteletet tanulhatunk a másik iránt. Amikor Oli felmegy a szőnyegre, lehet egy fejjel kisebb az ellenfele, mégis kézfogással kezdik a küzdelmet. Ez jó alapot ad a későbbi életükre.

Édesapja dicsérő szavait szerényen hallgatja végig a legnagyobb testvér, aki a mostani február 12-ére így emlékszik vissza:

– Amikor felkeltem, anyáék már nem voltak otthon. Az iskolában pedig megengedték, hogy felhívjam őket. Fél kilenc volt, és apa akkor mondta, hogy épp'' most hozták ki a kisöcsémet. Nagyon örültünk neki, a legszebb születésnapi ajándék ő volt. Megegyeztünk, hogy csak akkor ünneplünk, ha hazaengedték őket a kórházból. Így öt nappal később fújtuk el a gyertyákat a tortáinkon, amiből most még csak kettő volt, de jövő évtől kezdve már három lesz az asztalon.

Még a szülészeten is központi téma volt a dátum

Az egri Markhot Ferenc Kórházban, dr. Varga Zsolt főorvosnál született Dominik és Alexander, viszont mindhárom Gotyár utód világra jövetelénél ugyanaz a szülésznő dolgozott, Gerendai Teréz, vagy ahogy mindenki szólítja Terike. – Huszonegy éves pályafutásom során még nem volt ilyen, hogy egy napon született volna egy család valamennyi gyermeke. Nekünk is nagyon tetszett ez a furcsa egybeesés. Szerencsére semmilyen komplikáció nem volt, csak az időpont miatt izgultunk, amit mi is sikerélményként éltük meg. Ezekért a pillanatokért érdemes élni és dolgozni ebben a szakmában – fogalmaz a szülésznő.