A másfél éves gyöngyösi kislány alig 3500 gramm súllyal halt éhen

A 2017. szeptemberében meghozott elsőfokú ítéletről írtuk: „Bűnösnek mondta ki és ezért 18 év fegyházbüntetésre ítélte az elsőfokon eljáró Egri Törvényszék J. Médea elsőrendű vádlottat, K. Gusztáv másodrendű vádlottra ugyanakkor 15 év fegyházat szabott a bíróság különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt.” A dr. Schmidt Péter vezette büntetőtanács verdiktje szerint a vádlottak méltatlanokká váltak, ezért őket a közügyek gyakorlásától is eltiltotta 10-10 esztendőre. A terhelteknek meg kell fizetniük a felmerült 256, illetve 211 ezer forint bűnügyi költséget is.

A legalább féltucatnyi tárgyalási napot igénybe vevő elsőfokú eljárásban az volt a különleges, hogy a vádlottak egyike sem tartotta felelősnek magát közös gyermekük haláláért. Az apa K. Gusztáv, például így fogalmazott: „Tiszta szívvel hiszek a Jó Istenben. Aki tiszta szívvel hisz, az nem tud elkövetni bűncselekményt. A szeretet, amiben én voltam és vagyok a gyermekeimmel, számomra azt jelenti, hogy jót tegyek nekik. Azt, hogy a gyerekem ne egyen, éhezzen, vagy bárki éhezzen ebben a világban, azt nem tudom elfogadni. Rossz szándékkal lenni sem tudok mások iránt.”

A súlyosabb büntetéssel sújtott anya esetében – ha mentség nem is – magyarázat lehet a különleges személyiségzavara. A nő ugyanis a Münchausen-szindróma (Münchausen by proxy syndroma) személyiségzavar – ami azonban nem betegség (!) – minden jellemző vonását produkálta.

A büntetőper kimenetele szempontjából is meghatározó volt ezért a pszichiáter szakértők véleménye. A büntethetőség szempontjából ugyanis döntő jelentősége lehet annak, hogy az elsőrendű vádlottnál, J. Médeánál megállapított helyettesítő Münchausen-szindróma (Münchausen by proxy syndroma) betegség-e. Ezt a kérdést a tanács elnöke többször határozottan fel is tette, s ugyanilyen határozott válaszokat kapott a két igazságügyi pszichiáter szakértőtől, akik egyértelmű nemmel válaszoltak, és személyiségszerkezetként határozták meg a Münchausen by proxyt.

A szakértők véleménye szerint személyiségzavarról, azon belül is egy speciális kórképről van szó. Az is elhangzott a tárgyaláson, hogy ebben a szindrómában tudatosan cselekszik az ember, de betegségtudata egyáltalán nincs. Az ilyen személyek a lavírozás és a manipuláció nagymesterei. Szociopátiás vagy pszichopátiás kórképről van szó, amelyben az anya gondozói viselkedése fontos eleme pszichés megnyilvánulásának.

Az elsőrendű vádlott pszichiátriai jellemzésének hét évre visszanyúlóan voltak előzményei, hiszen 2010-ben, amikor második gyermeke láthatási jogát nem biztosította az apának, eljárás folyt ellene. Személyiségzavarát így már a 2010. szeptember 25-én kelt szakértői irat is rögzítette. Ebben egyebek között olyan kitételek szerepeltek, mint hogy saját kudarcaiért másokat hibáztat, dacos, diszharmóniás életvezetés jellemzi. Akkor is leszögezték: személyiségzavarban szenved, de nincsen még szó kóros elmeállapotról.

Ami pedig a vádlottak közös gyermeke, Kiara Jerne halálát illeti: az ítélet indoklása szerint az átlagosat jelentősen meghaladó szenvedések között érte a halál a sértettet. A szülők törvényi kötelezettségeiket szándékosan elmulasztották, súlyos mérvű kiszáradás és alultápláltság vezetett a gyermek halálához. A kislány tulajdonképpen elveszítette a teljes izomzatát. A vádlottak elzárkóztak az egészséges fejlődést szavatolni hivatott ellátástól, védőnői közreműködéstől, minden szociális beavatkozástól is. A gyermek súlycsökkenését a szülők végignézték anélkül, hogy bármit tettek volna ennek az okfolyamatnak a megakadályozására – hangzott el az ítélet szóbeli indoklásában. 

– Minden ember halála szörnyű és pótolhatatlan veszteséget jelent, de egy 18 hónapos gyermeké nemcsak szörnyű, de megmagyarázhatatlan is – jelentette ki a tanácsvezető bíró, majd hozzátett egy fontos mondatot: mások felelőssége is felvetődik, de ez a bíróság csak abban a kérdésben foglalhatott állást, és azt meg is tette, hogy a két vádlott elkövette-e ezt a cselekményt és azt szándékosan, vagy gondatlanságból tette-e.

Miután a védő a gondatlan elkövetés felé próbálta vinni az ügyet, a büntetőtanács elnökének volt mondanivalója a védelem álláspontjáról is is: „A bíróság kétséget kizáróan meg tudta állapítani, hogy a terheltek cselekvése nem gondatlan volt. Az emberölést mind tevéssel, mind mulasztással meg lehet valósítani. A vádlottak vonatkozásában létezik törvényi kötelezettség az erkölcsi kötelezettségen túl. A szülő joga és kötelezettsége a gyermek gondozása, tartása a Polgári Törvénykönyv szerint. Ezt mulasztották el gyermekük esetében, ami a sértett halálához vezetett.”